2012. szeptember 7., péntek

Jó poén lenne

... így háromnegyed év után visszaolvasni az eddigi bejegyzéseket. A poén még el fog maradni egy ideig, mert a jogostványra, a Richi házi feladatára, me minden másra kell mostan az idő, meg az energeia. Így mondták anno ógörögül... az is rég volt, mikor ilyeneket tanultam.

Az előbb meglett a háziszúnyogunk, aki tegnap óta tagja a kis közösségünknek. Leszállt a lámpára... és nekem, hüléééének, nem volt képem képen csapni. Merthogy lesből nem támadunk, vagy mi. Nyugodtan lehet röhögni, néha megszáll a jólélek. 

Dávid megkapta a tanmenetet, legalábbis egy félévre már előre látunk. Pár szombat is jön a csütörtök meg a péntek mellé, sajnos. Meglátjuk, hogy bírja. Majd.

Megint három után szabadultunk az irodából, pedig nem nagyon volt fontos dolgunk. Főnökúr összehozza, nem kell félni.

Mi is volt még? Ja igen, reggel a küzdelem a RUHÁVAL. A RUHA egy szép, fodros, zöldes-szürkés, selyemszálas csodaság, még valahonnan Magyarhonból. Jóanyám maga varrta meg, mert le volt szakadva egy pántja, meg a cipzár sem volt épp rendben.

Csakhát a ruha melltartó nélkül lenne hordandó a mérete alapján, nem melltartóval. Márpedig nekem az is kell. Úgyhogy reggel hosszas, szó szerint "szoros" küzdelmet vívtam először a cipzár felhúzásával, majd meg a ruha magamra-küzdésével. Jelentem, sikerült. Már megvolt a napi sikerélmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése