Valamiért pár dolog egyáltalán nincs benne a köztudatban az újszülöttekkel kapcsolatban. Azt hiszem, értem, miért... mert erőteljesen naturalista megközelítést ad a mítoszos-pátoszos anyaságnak. Ilyenekre gondolok:
1. a kisbabák tiszta, makulátlan bőre - na persze: Éva Hanna tele van pattanással. Az első kétnaposan jött ki rajta, azóta van még vagy fél tucat. Múlnak is, jönnek is. Van kicsi és nagy, pirosas, gennyes, amit akartok. A fúle mögött, az arcán... Az okosságok azt írják, fél éves korig eltarthat, meg azt is, hogy épp hat hónapos korban kezdődhet el egy másik pattanásos időszak, ami akár másfél-két éves koráig is kihúzza. Na szép.
2. a kisbabák tiszta, makulátlan bőre csapó kettő - ez a bőr hámlik. Nem kicsit, nagyon. Foltokban, a hasán épp csíkokban jön le, tegnap az első fürdetést követően a gyerek egyik lábfeje vedlett le gyakorlatilag teljes mértékben. Valószínűleg "csak" addig tart, míg a teljes legfelső bőrrétegtől megszabadul, ami eddig borította. De hogy ez időben mit jelent, arról fogalmam sincs.
3. az újszülött haja nem zsírosodik, elég vízzel mosni - no erről majd tájékoztathatnák ezt a kölyköt is, mert az övé bizony zsírosodik, és a tegnapi vizes lemosást követően még a csillogását is elvesztette. Sampon kell ide, de gyorsan. Arról már nem is beszélve, hogy valami "koszmósodás" is várható egy hónapos korától, melynek során majd sárgás, zsíros pikkelyeket kell eltávolítani a fejéről.
4. A levegő távozik, avagy fing és böfi, aminek örülni kell - az rendben van, hogy egy gyerek kb. 4 dolgot tud ilyen korban (szopik, alszik, ürít, vagy ordít, mert az első három valamelyikét akarja, csak nem jön össze). Ebből gusztusosság szempontjából az ürítést tenném a leghátsó helyre, és mégis: meredeken örülni kell, ha hallani azokat a bélmozgásra utaló, gusssszta hangokat. Ha nem hallani huzamosabb ideig, az hosszas óbégatást előfeltételez, sajnos. A büfiztetés mellesleg nem megy: a gyerek függőlegesben, a vállamon, a háta ütve van, ő meg csak néz, hogy ezt minek, és egy fél büfi sem hagyja el fogatlan ínye kerítését. A légtelenítés másik módszere, avagy hogy labdát hajtogatok a gyerekből és a fej meg a lábak egymás felé nyomása majd eredményez valamiféle levegő-távozást, egyelőre szintén nem működik. A gyerek már be tudná kapni a lábfejét, annyira össze van hengergetve, de levegő nem jön.
Update: mégis jön. Csak hosszabban, és nem feltétlenül közvetlenül a szoptatás után kell csinálni.
Update: mégis jön. Csak hosszabban, és nem feltétlenül közvetlenül a szoptatás után kell csinálni.
5. A kaki, ami nem büdös - valaki javítsa meg a szaglószervét. De mennyire, hogy büdös. És a legtöbbször a frissen cserélt pelenkában landol. Ja igen, a pisi is.
6. a szoptatás, mint az anyaság legkézzelfoghatóbb és legintimebb mozzanata - na igen, és olyan is, mint maga az anyaság. MA-CE-RÁS. A kisebesedett mellbimbó ugyanis fáj. Ha azt szívja a kölyök, az még jobban fáj. Ha nem szívja, mert nem adom oda, a mell túltelítődik, csomós lesz és feszül, ez persze megint fáj. El kell kapni a fejőgépet, és pumpálni ezerrel a fejet a kis üvegcsékbe - ki hinné, ez se túl kellemes érzés. Van olyan barátnőm, aki nem is akart igazán hallani a fejésről, és ha egyszer eljut odáig, hogy gyereke lesz, nem akar majd fejni. Én is szívesen mell-lőzném a témát, de nem tudom - a gyerek nem szív le eleget, mindenhonnan le se tudja szívni (vagy én vagyok még tapasztalatlan szoptatási pózok terén), ha meg csak az ő igénye szerint van tej, az egy idő után kevés lesz szerintem. Marad a fejőstehén-effektus. Valahol mint érzés, megalázó dolog. Na persze, lehetne tápszerezni is, megúszva a tejes miériát. Csak épp a tükörbe nem tudnék nézni nyugodt lelkiismerettel.
7. Az ember átáll, avagy fő az anyaszerep (vagy apaszerep) - hát na. Ez szerintem azoknál van így, akik
1) tudatosan készülnek szülőnek lenni, náluk igazából nincs is átállás
2) nem olyanok, mint én. Rendben van, hogy gyerek, meg szőke, meg minden, de igenis tanulni kell a kötődést, a felelősséget, azt, hogy kettő helyett hárman vgyunk. És hazudnék, ha azt írnám, nem esne jól pár óra egyedül, vagy Dáviddal kettesben, vagy megint a munkahelyemen, ahova alig várom, hogy visszatérhessek. Nekem jó volt az előző életem is, nem vagyok hajlandó sutba dobni amiatt, hogy lett egy új szerepem. A fő feladatom elfogadni és feldolgozni a jelenlegi helyzetet, adaptálni az egészet az eddigihez. Már mióta tervezem, hogy könyvet írok, valamiről, akármiről, de írok. Erre talán most fog sor kerülni. Pár táncot is most fogok megtanulni szerintem, azt lehet hordozókendővel is magamon. Meg persze a torna, ami végleg segít visszaszerezni a tavaly tavaszi alakomat, sőt, tán még jobb is lesz, ha következetesen viszem végig. Csak a hasogató fejfájásnak kéne elmúlnia, amit a rendszertelen alvás okoz.
Ez a blog itt van nekem, nagy segítség lesz még, ahogy eddig is az volt.
3 megjegyzés:
Szurkolok neked mindehhez a sok, cseppet sem kellemes, de nélkülözhetetlen dologhoz. (Lehet, hogy a babafürdetős fürösztés a bőrét szépíteni fogja - vagy ő majd kamaszkorára lesz "simabőrű" talán?!)
Kati
Meglátjuk, mi lesz... Egyelőre a fránya pattanások jelentik a kisebbik gondot, bár már egy tucat éktelenkedik rajta. A zavaróbb inkább a szelek kérdése, bár most a Gabi-Matyi-féle légtelenítő módszer működni látszik. Még nem merem elkiabálni. Ami meg tényleg eltűnhetne az életemből, az az egész nap kínzó fejfájás, amire nem merek bevenni semmit, nehogy a szoptatással átadja a "jót". Na, kipanaszkodtam magam :) Köszönöm a biztatást!
Megjegyzés küldése