Persze mindenki a gyerekről akar hallani, nem is lehet ez másképp, úgyhogy a tegnap 10 perc alatt összerittyentett rántott levesről nem is fogok sok szót ejteni. A gyermek még mindig anonim, ezzel fogunk az őrületbe kergetni mindenkit. A vajúdás nem is a szüléskor, hanem a névadáskor nehéz... És hosszú folyamat. De vége lesz, hamarosan.
Amúgy nem tudom, miről lehetne írni. Este kissé élénkebb a kelleténél a kisasszony, de 3-4 órákat így is lehet mellette egyhuzamban aludni. A sírás művészetét minimálisra korlátozza, főleg az éhség és a még új ürítési kényszer viszi rá, hogy hallassa a hangját. Mint a volt kismacskám, Szusi...
Ennyit még eddigi egész életünkben nem Skype-oltunk, cseteltünk, beszéltünk a rokonokkal, barátokkal. Igaz, minden napra jut valami új. A hölgy mestere annak, hogy akkor rakja tele a pelenkát, amikor épp frissen cserélve van. Egyszer sikerült tegnap kivédeni a manővert és megmenteni egy pelust, de ma nem volt ilyen szerencsém. Na bumm, van elég, és hamarosan átállunk a textilpelenkás sztorikra.
Annyit muszáj még nem kis örömmel leírnom, hogy a csaknem folyamatos fetrengés ellenére szépen leolvadt rólam a fölösleg, jöhetnek vissza a rég hordott nadrágjaim a száműzetésből. Csudajó génjeink vannak, na, és egyébként is jó fejek vagyunk. Dávid meg ügyes is, felfúrta a gyerek függőágyat gond nélkül. Közben még egy szomszédhoz is bekopogott, mert annak nem tetszett egy kis kalapálás szombat délután. Ejj.
Képeket talán holnap kap a nagyérdemű, ha kegyes kedvünkben leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése