Csütörtökre ugyanis mindkét kolléganőm lebetegedett. Én meg szépen bementem dolgozni. Pankával. És bent voltam. Sokat. Voltak megrendelések... telefonok... számlák... hihetetlen volt. A gyerek pedig jobban viselte, mint vártam. Ami azt jelenti, hogy jobban, mint mikor otthon vagyunk. Főleg a főnök kezében. Ha más szakma után nézne, felvenném őt bébiszitternek. Frankón.
Szóval volt egy ajándék nap, amikor majdnem minden olyan volt, mint régen. Nem lehetek elég hálás érte. Az ilyen napok tényleg bearanyozzák az életemet, akkor is, ha fáradtabb vagyok utána, mint mikor csak úgy itthon lébecolok. Remélem, lesz még ilyen...
Most pedig itt van Kati, aki Dávid anyukája. Tegnap érkezett, viszonylag későn, én addig aludtam is egy sort. Ma is csupa izgalom volt az élet. Főleg amiatt, mert tegnap a nagy munkában bent felejtettem a számomra igen fontos fejőeszközt... És fejhettem kézzel. Ennek az alábbi következményei lettek:
1) a tej mennyisége nőtt
2) a fejés sebessége tizedére csökkent, ami az első pont figyelembe vételével bizony szintén nem valami jó hír
Emiatt ma egy háromsalátás ebéd elfogyasztása után szépen bementünk ... NA HOVA? Hát a munkahelyemre. A főnök és Kati be lettek egymásnak mutatva, én visszakaptam a mellszívót és már mehettünk is. Gyerekülés-vadászatra.
Eredetileg Neustadtba akartunk volna menni. Aztán a főnök javallatára megnéztük az ÖAMTC-nél, ott, ahol eredetileg vezetni tanultam. Ott elirányítottak Neustadtba, a Merkur mellé. Odamentünk, Dávid meg Kati néztek a közeli boltban valami szöveteket, én a kocsiban elvoltam. És kiderült, hogy a Merkur az valójában Metro, és Wiener Neustadtban van ugyan, de a másik felében. Nem baj, némi pizzázást követően oda is elmentünk. Addigra fél hat volt.
Negyed hétkor jöttünk el, egy bérelt gyereküléssel. Most 280 eurót fizettünk érte, ebből a visszaadáskor 200 visszjár majd. Szerintem, tekintve, hogy az ülés ISO-fixes és vadonatúj, egész jó vétel. Most Panka épp túl van a fürdetésen, tehát rám megint egy nagyobbacska szoptatás vár. Képek pedig fel lesznek töltve, hamarosan...
1 megjegyzés:
Már várom ám :)
Gábor
Megjegyzés küldése