... a blogolás csúszván csúszik. Tegnap arra volt erőnk a fájó torkunkkal meg a folyamatos orrfolyással, hogy elmenjünk délre kontrollra és tegyünk utána egy kisebb elintéznivalós kört. A doktornő nem hallott váladékot Panni tüdejeben, ergo nem kap gyógyszert, csak a sós inhalálást, amit eddig is alkalmaztunk. Plusz p-orrszívózás. A leány tehát határozottan jobban lett, miután átadta nekünk a betegséget. Nekem viszont tegnap este már 38,3 fokos hőemelkedésem volt, és mára a jól ismert hörghurutos köhögés is beköszöntött, ahogy az minden egyes lebetegedésemnél óraműpontossággal megtörténik. Holnapra már jobb lesz... Legalábbis jobb szokott lenni, amikor 8-9 órákat tudok aludni egyhuzamban. Meglátjuk, mire megyek a harmadával...
Ma is, tegnap is itthon volt Dávid is, ő ugyan nem köhög, de azért jól ő sincs éppen.
Talán a hétvége elég lesz ahhoz, hogy valamelyest összeszedjük magunkat.
Ma sikerült a babaruhákat átszortírozni, egy dobozfélébe került egy nagy adag holmi, amit Panka vagy kinőtt már, vagy nem akarjuk ráadni, mert valamiért nem tetszik. A konyha is egészen kulturált külsőt öltött, ennek örömére főztem is. És hamarosan meg kell fürdetni valakit, aki a tüsszögéseim és a köhögőrohamaim ellenére békésen szuszog, rám kötözve. Ma már volt Dávidon is, először, de nagyon remélem, hogy közel sem utoljára.
Csak azt bánom, hogy a céghez nem mehettem be a hèten... De ez is pótolva lesz igen hamar. A főnök elküldte a házi feladatát, azt kell még kijavítani sebtiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése