Panni tündéri módon viselkedett, valahányszor valakinek a szeme elé vagy a keze ügyébe került. Minimális nyöszörgés, nagy alvások, békés szopások. Csak épp éjjel behozta olykor-olykor a lemaradást. Remélem, nem sokáig lesz ez már így.
Szombaton 10 órai érkezéssel Magdi néninél kezdtük, Dávid nagymamájánál. Sajnos némileg bódult állapotban volt, de így is készült pár fotó, és mondta, hogy aranyos. Meg hogy túl sokat szoptatom...
Onnan Gabiékhoz vezetett az utunk, és ha nem figyel oda Dávid, jól ott is ragadunk. Hoztak nekem fagyit, miközben elláttam a leányzó baját az autóban, sétáltunk egy nagyot Gabival a helyi játszótéren, Dávid addig elvitte Matyit a reptérre. Ricsi már össze-vissza mászik a lakásban, és igen célzottak a preferenciái, például nagy örömmel pakolt ki abból a ruhás vederből, amibe az ő kisebb kori, most ideiglenesen Pankához vándorló cuccai kerültek.
Onnan meg még jóapámhoz ugrottunk be, itt aztán volt kínaikaja-evés (a fene se tudta, hogy a nyolckincsmártás csípős), gépszerelés, gép-orvoslás, közös éneklés gitárral és persze fotók minden mennyiségben. Épphogy sikerült időben elindulni haza, hogy Dávid onnan elsprintelhessen a dán láma előadására a halálról. Erről neki kellene írnia egy bejegyzést - no njem egészem az előadásról, hanem hogy mit beszlltünk meg és aztán mi történt helyette.
Vasárnap 11-re voltunk hivatalosak a nagynénémékhez, de ők egy huszárvágással leegyszerűsítették a dolgot és inkább maguk ugrottak föl hozzánk. A kisasszony meg lett szeretgetve minden oldalról, és a Yayitában is szundított egy jólesőt, miután rajtam lógott a hordozókendőben egy ideig. Bejövős a Yayita - ez Panni függőágya, bölcső-helyettesítőnek.
Végül vasárnap egy után sikerült elindulni Apol nénihez, avagy Dávid másik nagymmájához, eredetileg a Népszínház utcába, majd ebből Kossuth tér lett, onnan meg megint a Népszínház utcai lakás, mert az országház előtt bizony veszettülo fújt a szél. Apol nénitől kaptunk teát, saját varrású plédet Panninak (szép!), meg mézes bélest (nyammm! - jóanyám almás pitéje mellé még befért), és bort is. Elugrottunk a KöKire, mert onnan indult Apol néni vonata - ekkor már esett az eső elég rendesen. És egy Mekit is elkaptunk még, hogy meglegyen az örömöm. Fél hét után tudtunk csak elindulni a Könyves Kálmán körútról, és tíz után itthon is voltunk. Igaz, egyszer egy bécsi kanyart sikerült adrenalin-növelően bevenni (a kocsi egyet csúszott balra, egyet jobbra, de nem mentünk korlátnak)... izgi volt.
Hétfőn az egészségpénztárnál kezdtük a napot kilenc után (jól elúsztunk reggel, ezek már fél nyolctól nyitva lennének), onnan el az adóhivatalhoz, onnan Dávidnak spuri dolgozni, nekem pedig a kórházban 11-kor hallásvizsgálat Panni részére. Szoptatás és némi kerengés után sikerült meglelni a helyet, a leány hallásával meglepő módon minden rendben. Itthon viszont megint nyűgös napja volt, le se lehetett tenni - tán kifárasztotta a hétvége, és nem tudott aludni. Most viszont durmol, ennek köszönhető az éjjeli bejegyzés. Én pedig csatlakozom hozzá sebesen, amjn lehetőségem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése