Magyar est van megint Stefánéknál. Dávid a gyerekekkel való, fél kilenc körüli távozásunk hevében elvitette a pincérlánnyal a félig megivott kólámat (grrrrr).
Most meg visszament azzal a szólammal, hogy várjam meg a kólámat itthon. Milyen kedves.
Attól tartok, nem várok tovább. Egy fél kóla mégse ér ennyit. Veszek holnap egy egészet. De hogy ezt a kóla-dolgot haláláig megemlegeti, az tuti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése