A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 10., kedd

Felvágós

Csúnya dolog a munkahelyen azzal felvágni, hogy főzök... Finom, gonosz, csúf dolog. A főnököm ugyanis csak alap-kajákat tud főzni, az élettársa pedig - aki a sztorik alapján a fejemben a "be- és kiköltözős" epitheton ornans-szal büszkélkedhet - cukkini-mániás. Legalábbis a főnöknél eddig mást se láttam, csak cukkinis főtt ételt... vagy inkább rendelt magának a közeli szerb kifőzdéből. Ma elkaptam a kis ételes dobozát, hogy jujjdebeleszárad-büdöslesz-kimosom. Ki is mostam, Dávid úgyis megkért rá, hogy mossam ki bent a magammal vitt ételes tartókat, különben bebüdösödik; hát egy fáradság volt a kettő. És közben olyat tettem, amit talán nem kellett volna - megkóstoltam a maradék cseppek egyikét.

Na most, a magyarban elvileg már csak a "lyuk" kezdődik 'ellyel', azaz el-ipszilonnal. De mikor ez a zöldessárga trutymák a nyelvemhez ért, megalkottam egy második szót, a "lyákk"-ot, ami némi fintorral kísért hangutánzó szó lenne, és az ízlelőbimbóim görcsös és heveny tiltakozását volt hivatott jelezni ... nem is tudom, miért.

Mindez persze titokban, a fürdőben történt. Ezek után békésen megettem a finom kis ananászos kínait, ami tegnap vacsoráról maradt. Pálcikával. Már megint ez a csúnya fölvágás: nem elég, hogy főz, nem elég, hogy szemmel láthatóan ízlik neki, amit főz, hisz falja (mint kacsa a nokedlit), de még PÁLCIKÁZIK IS hozzá! Szemben a főnök a trutymákkal...

Pfuj, rossz kutya... akarom mondai, rossz N-i. Dáviddal a nagy rosszaságomban össze is vesztem ma. A főnöknek pedig biztos pont ilyen ételek tetszenek, mondta is, hogy a kínai étel nem az ő világa.

A fölvágásnak azért előnye is van - ügyelek rá, hogy legyen mivel. Emiatt mindenféle új receptek után kajtatok, mert az otthonról kapott kakaóscsigától, meg a húsvéti időszaktól belelkesültem, hogy akkor én majd itt mindjárt kakaós csigát, ünnepi kenyeret, húsvéti (ezek szerint inkább húsvét utáni) kalácsot sütök, meg mindent. És most megyek is ki, nehogy a tojással töltött fasírt odaégjen (este tizenegykor, mert mikor máskor). Pfujj, ronda felvágás!

2012. március 31., szombat

Egy darab pihenésmentes hétvége

Mert ha vendégek jönnek, akkor persze nem égetjük magunkat a "czigányputri, nyomortanya, koszfészek" és egyéb gáláns jelzőkkel illetett kis otthonunkkal, hanem átvedlünk kultúr-európaiba. Ergo ma egész nap takarítááááás, főzés. És holnap is ez lesz, legalábbis az utóbbi biztosan. Na, még a menüt bepötyögöm, aztán ugye mindenki megbocsátja a leragadó szemű bloggernek ezt a rövid posztot? Hát kérem, mi ma kínait ettünk, Dávid most is azt falja. bár nem volt hozzá itthon ananász, ellenben keverődött bele mangó-csatni. Mondjuk azt inkább indiai ételekhez szokták, de nem baj, finom így is. Pulyka van benne, nem csirke, hehe. Holnap pedig ezt falhatja, aki meglátogat minket: friss saláta retekkel, magvasan; szalonnás-túrós bucik előételnek; karfiolleves túrós grízgombóccal; zsemlegombóc a szokásos kivitelezésben; pulykamell vadasmártással; savanyúság (uborka, savanyúkápi); desszertnek almáspite, vaníliasodóval. És ennek kb. a fele van kész, a többi holnap lesz esedékes. Nyálakat feltörölni és BBZZZzzzzzz....

2012. március 20., kedd

Holnap nekem jajj

Mostanra egész jól sikerült belejönni a dolgokba, és bár megkeveredem néha, hogy számla, szállítási levél vagy megrendelőlap kell-e, mindez hány példányban, faxolással, e-maillel vagy telefonon-e, összességében othonosabban mozgok újfőnökéknél, mint egy hete.

Ma én főztem bent az ebédet, mert a főnöknek ilyen megmozdulásai is vannak a titkárnői felé. Szerencsére csak ilyenek vannak. A múltkor mondjuk megkóstoltatott velem egy chips-féle dolgot, kiderült, hogy disznóbőr van kiszárítva és bezacskózva. Az íze.. hát, az több, mint érdekes, kicsit mintha nagyon zsíros töpörtyűt enne az ember. Csak jó fogak kellenek hozzá, meg osztrák ízlelőbimbók. A főtt Leberkäse, meg a mai pikáns ízesítésű mogyoró viszont tetszettek. És a csokik is finomak.

A főzés pedig igen érdekesen megy odabent, mert alig van mivel. Fakanál nincs, tésztaszűrő nincs, fedő kevés, hely még kevesebb. Így izgi az élet.

Némi sikert könyvelhettem el ma egy pdf-szerkesztésnek köszönhetően - pár logót meg megjegyzést kellett eltüntetni ügyesen. Nem épp 100 %-ig legális, legalábbis szerintem, de erre azt a megnyugtató választ kaptam, hogy más is ezt csinálja. Legalább nem unatkozom majd, ha lecsuknak miatta, nem? És ez még csak az eleje.

Végül pedig a cím eredete: holnap a két munkatársam szépen otthagy, tehát egyedül leszek bent egész nap. Egészen talán mégsem, mert jön a takarítónő meg a csomagkihozós srác is talán, de akkoris nekem kell képviselnem a céget egy álló napon át. Jáááj. Emiatt korábbra is kell mennem, és ha még nem lenne elég a különlegességekből, a nyomtató épp ma volt oly jó, hogy bemondja az unalmast. Kézzel-jegyzetelendüsz lesz.

Meg lencse, ebédre, most lett kész. Néha még itthon is főzök... sajnos nem minden nap.

2012. február 23., csütörtök

Finom vacsora, töröktúltengés

Fekvés van, attó csökken a lábméret, sorvad az izom, de jó. Saját készítésű karfiolkrémleves és pizza hever kint, de nem sokáig, ha fölkelek innen... Kb. ennyit a mai napról. Nem jeleznek vissza a megpályázott cégtől, én meg türelmetlen vagyok. Lógok pár embernek pár levéllel, holnap lesz mit behozni.

2012. január 28., szombat

Göthös szombat

Melynek keretében számítógépes játékok és gitározás segítségével múlt el a nap, sűrű köhögés közepette, még mindig, ó igen. Dávid meg takarított és engem szolgált ki, mivel "te most fontosabb vagy, mert beteg vagy". Aha, akkor tán maradok is így, legalább ugrom a nemlétező ranglétrán valahova, Dávid fejében. Ha azt mondom, meg tudnám szokni ezt a lusta állapotot, szerintem tévedek, vagy nagyon ártatlanul hazudok.
Vacsorát azért én főztem, nehogy végképp elmerüljek a semmiben. Megtudtuk, milyen a zellerkrémleves íze, ha tényleg zellerből készül. Fene finom. A kínai pedig laktató lett (bár mielőtt a lábosba került, azért rúgkapált egy kicsit), és marhapörkölt-színű. Holnapra összébb kell szednem magam, mert sajnos így még két hét, mire meggyógyulok. Nincs antibiotikum a közelben, az a baj, a házi praktikák közül pedig semmi sem használ. Tudom, mert kipróbáltam, nem először, és mindet. Azért köszönöm a mindenféle tippeket, majd csak javul ez magától, csak így sokkal lassabb.

2011. október 3., hétfő

Egy éhes bejegyzés

Mindig úgy gondoltam, hogy aki már főzni tud, az aztán igazán felnőtt. Úgy végérvényesen. De mióta én is tudok, rájöttem, hogy ez életem egyik nagy tévedése. Ahhoz a felnőttségnek nem sok köze van, hogy főzzünk, vagy inkább „kotyvasszunk valamit”. Ahhoz viszont, hogy felelősségteljesen bevásároljunk előtte, már szükségeltetik némi fegyelem. Ahhoz meg végképp, hogy ami az asztalra kerül, az se túl sok, se túl kevés ne legyen. Ezen túlmenően nem árt figyelni arra sem, hogy a drága eurókon megvett hús fele ne landoljon a Biotonne nevű, szerves hulladék számára kiötölt kukában, minekutána négy napig érintetlen állt a hűtőben, és senki felé sem _szagolt_. (Mígnem egy csendes napon Bendes kisasszony rátalála a pácolás tudományára...)

Mindezek ellenére inkább tartom magunkat Dáviddal két, valahol a gyerek- és felnőttkor határán megrekedt, gyomrát viszont igen szerető zabagépnek, mint felelősségteljes felnőtt embernek. Tán ezért is eszünk FINOMAT és élvezzük ennyire az evést. Én csámcsogni is szoktam, de tényleg. Meg cuppogni, ujjat nyalogatni, amúgy ínyenc módra (nem Dávid ujját, na - vagyis hát nem mindig az övét... az övét meg végképp nem!). Mindazonáltal érdekes háziasodási jelleg is mutatkozik mifelénk. Mostanra ugyanis kissé megőrülök, ha hetente legalább kétszer-háromszor csak házikosz kerül az asztalra házikoszt helyett. Kész török asszonyság lesz belőlem: májne hobbi issszt kohhhen. Napersze. Főzni mindazonáltal igen élvezetes, ha

  1. van, aki segítsen (mondom, hogy nem nőttünk fel, egyedül egyikünknek sem megy úgy, mint együtt)
  2. nem vagyok előtte éhes. Mert éhesen főzni nem lehet. Nekem legalábbis megtiltotta valaki. Az a valaki pedig én magam voltam.
  3. nem tart több mint 3 órán át (ez a szipi-szupi indukciós főzőlappal = négy rezsó, valamint a még királyabb Sharp kombi segítségével mostanra nem gond), valamint
  4. nem kell előtte mosogatni, vagy legalább nem sokat. A főzés nem mosogatás, csak nagyon hasonló helyen történik.

Ilyen nyálas bevezető után következzék némi nyálcsorgatósdi. Meg a duma bojkottja, mert kommentár ezúttal nincs, csak képek - meg kell tanulnom kevesebbet írni, különben mindenki elpártol a blogtól, tudom én.



Férfiasan bevallom, hogy a képek kiválogatása-feltöltése-beillesztgetése legalább annyi fáradságomba került, mint az egyes étkek elkészítése. És hogy mik vannak a képeken? Csakazértse mondommeg :P Azaz hogy... Már csak azért se mondom meg, hogy játékos kedvű egyének kedvükre találgassanak. N-i addig is mosolyog.

Hogy valami híradás is legyen: (több mint egy éve kint) élünk, dolgozunk, lusták, rendetlenek, lelkesek és szerelmesek vagyunk. Fontosabb talán nincs is, vagyis még egy... A kocsimánia. Egy autó lesz hamarosan a játszótársunk pár év erejéig - Dávid nem akar egyedül olyat játszani, hogy télen, a hóban-sárban-fagyban húsz percet gyalogol a munkahelyére az erdő mellé, meg visszafele is - a fene sem érti, miért. (Ja igen: a gyaloglás után még mindig csak a vasútállomásra jut el, nem haza, mert a hazajutás Neunkirchenből pár euró és pár perc vonatozás, meg még 2 X 10 perc séta naponta, ami duplán hihi). Osztrák autó lesz pediglen, mert az jó drága kötelezővel rendelkezik, és mi azt szeretjük, ha sokat kell fizetni. Vagy nem, de ettől még muszáj.

Szerintem most mindenki egyen valami finomat és nézzen ki magának egy szép színes őszi fát :)

(És valaki azt is elárulhatná, hogy a blog szerint ma miért október 3-a, hétfő van... időutazunk tán?)