A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 8., szerda

Izom-lázas takarítás

Ma csakugyan enyhén sajgó derékkal sikerült fölkelni a tegnapi kis hókotrós akciózásnak köszönhetően. Úgy néz ki, hogy van valamiféle elferdült hajlamom: a "ha már, akkor már nagyon"című. Tehát hogy rádolgozzak a megfáradt izmokra, takarítottam egy "kicsit". Ragyog minden, na. Főleg a fejem virul, hogy hosszas semmittevés után mégis hajlandó voltam megemelni a sejj-hajj-búzavirááááágamezőőőn... szóval a nemesebbik felemet. Ilenkor mindig anyám bölcs mondása jut eszembe: ahol kívül rend van, ott belül is rend van. Ha másért nem, azért, mert tettem valami jót. A takarításn túl még dalvadászat volt a mai program. Van nekem ugyanis egy kedves volt tanítványom, akinek a nővére (egy minden tekintetben NAGY formátumú jelenség) még régebben rájütt, hogy én valami fincsi hatékonysággal találok meg olyan dalokat, amikre ő épphogy emlékezik. Az első bevetés az volt, mikor egy olyasféle dalt keresett, aminek a klipjében egy "sárga bábuzokni" leledzik, meg valami muki egy roncs kis autóval valami kihalt utakon, és a szöveg kb. ááá ééé de umm umm áá. Legalábbis ő így hallotta. Akkor több napomba telt megtalálni a zenét (ezt). Most egy kicsit több információ állt a rendelkezésemre: négerek, talán tesók, de az egyik néger olyan fehér, kosaras szerkó, rajzfilm a háttérben, rap + ének, a szövegében "bumm bumm" és nem biztos, hogy amerikai/ angol. Hát a fülem kettéállt a megbízáskor, de ma az elintézendő dolgok napja volt, úgyhogy nekiveselkedtem. 10 perc úlva meglett a dal, klipestül (itt). Ilyen egy jól működő szerda. Épp csak állásom nincs még... még.

2012. január 26., csütörtök

A hetedik, meg a többiek

Dáviddal ma vagyunk a hivatalos verzió alapján 7 évesek. 7 év... nem is szeretem ezt a számot. József Attilának, meg a meseíróknak bezzeg bejött. Nekem nagyon nincs ínyemre a hetes... hát gyorsan túl kell rajta lenni, és jöhet a nyolcadik. Egy év, fogja magát és huss. Mint a többi. De ez a mostani "huss" legalább rögzítve lesz nap mint nap.

Kicsit azért megadtuk a módját, nem úgy, ahogy szoktuk. Merthogy emlékezetem szerint nem szoktuk megadni sehogyse. Most viszont volt naplemente-nézés a Petersberg-i dombon, sétálás a temető mellett, vacsora (saját készítésű, paradicsomleveses-gombócos-répás-húsos). Persze a séta közben szembejöttek osztrákok szűkölő kutyákkal, akik nem köszöntek vissza Dávidnak (igen, a kutyák se, meg azok a szerencsétlen gazdáik se), a vacsorából a leves kissé savanykás lett, a répás-húsos pacsmag kevés, a gombóc pedig a STRABAG Kft. minőségét idézte (ehhez nem árt tudni, hogy a STRABAG egy betonipari cég).

Mndezzel együtt vidám, bár nem épp köhögésmentes nap volt a mai. A volt főnökömhöz végül ma mentem be, de nem úszom meg, mert még majd el kell számolni a cetlis dobozával, ami eddig az én gondnokságom alatt állt, meg a bérpapírért is be kell menni, meg az unokája ugyebár a latinnal... nem egykönnyen szabadulok onnan, de jó úton vagyok afelé, hogy mégis sikerüljön. A mai köhögésrohamok és az, hogy január 26-a van, együttesen megadták a felmentést törökből és gitározásból. Nem is baj, kell néha egy lusta nap, mikor csak 15 kiló cuccot cipelsz haza a bevásárlásból, és nem Amerika országait vagy az ujjbegyeidet nyúzod. Lúúúústa N-i.

Valamint készül nekem tea, finom. Most. "Now you're just somebody that I used to know" refrénű szám a számban, nem is, csak a fejemben. Meghallgatása következik. És van lemezjátszónk is, bibí.