A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főnök. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: főnök. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 10., kedd

Felvágós

Csúnya dolog a munkahelyen azzal felvágni, hogy főzök... Finom, gonosz, csúf dolog. A főnököm ugyanis csak alap-kajákat tud főzni, az élettársa pedig - aki a sztorik alapján a fejemben a "be- és kiköltözős" epitheton ornans-szal büszkélkedhet - cukkini-mániás. Legalábbis a főnöknél eddig mást se láttam, csak cukkinis főtt ételt... vagy inkább rendelt magának a közeli szerb kifőzdéből. Ma elkaptam a kis ételes dobozát, hogy jujjdebeleszárad-büdöslesz-kimosom. Ki is mostam, Dávid úgyis megkért rá, hogy mossam ki bent a magammal vitt ételes tartókat, különben bebüdösödik; hát egy fáradság volt a kettő. És közben olyat tettem, amit talán nem kellett volna - megkóstoltam a maradék cseppek egyikét.

Na most, a magyarban elvileg már csak a "lyuk" kezdődik 'ellyel', azaz el-ipszilonnal. De mikor ez a zöldessárga trutymák a nyelvemhez ért, megalkottam egy második szót, a "lyákk"-ot, ami némi fintorral kísért hangutánzó szó lenne, és az ízlelőbimbóim görcsös és heveny tiltakozását volt hivatott jelezni ... nem is tudom, miért.

Mindez persze titokban, a fürdőben történt. Ezek után békésen megettem a finom kis ananászos kínait, ami tegnap vacsoráról maradt. Pálcikával. Már megint ez a csúnya fölvágás: nem elég, hogy főz, nem elég, hogy szemmel láthatóan ízlik neki, amit főz, hisz falja (mint kacsa a nokedlit), de még PÁLCIKÁZIK IS hozzá! Szemben a főnök a trutymákkal...

Pfuj, rossz kutya... akarom mondai, rossz N-i. Dáviddal a nagy rosszaságomban össze is vesztem ma. A főnöknek pedig biztos pont ilyen ételek tetszenek, mondta is, hogy a kínai étel nem az ő világa.

A fölvágásnak azért előnye is van - ügyelek rá, hogy legyen mivel. Emiatt mindenféle új receptek után kajtatok, mert az otthonról kapott kakaóscsigától, meg a húsvéti időszaktól belelkesültem, hogy akkor én majd itt mindjárt kakaós csigát, ünnepi kenyeret, húsvéti (ezek szerint inkább húsvét utáni) kalácsot sütök, meg mindent. És most megyek is ki, nehogy a tojással töltött fasírt odaégjen (este tizenegykor, mert mikor máskor). Pfujj, ronda felvágás!

2012. január 26., csütörtök

A hetedik, meg a többiek

Dáviddal ma vagyunk a hivatalos verzió alapján 7 évesek. 7 év... nem is szeretem ezt a számot. József Attilának, meg a meseíróknak bezzeg bejött. Nekem nagyon nincs ínyemre a hetes... hát gyorsan túl kell rajta lenni, és jöhet a nyolcadik. Egy év, fogja magát és huss. Mint a többi. De ez a mostani "huss" legalább rögzítve lesz nap mint nap.

Kicsit azért megadtuk a módját, nem úgy, ahogy szoktuk. Merthogy emlékezetem szerint nem szoktuk megadni sehogyse. Most viszont volt naplemente-nézés a Petersberg-i dombon, sétálás a temető mellett, vacsora (saját készítésű, paradicsomleveses-gombócos-répás-húsos). Persze a séta közben szembejöttek osztrákok szűkölő kutyákkal, akik nem köszöntek vissza Dávidnak (igen, a kutyák se, meg azok a szerencsétlen gazdáik se), a vacsorából a leves kissé savanykás lett, a répás-húsos pacsmag kevés, a gombóc pedig a STRABAG Kft. minőségét idézte (ehhez nem árt tudni, hogy a STRABAG egy betonipari cég).

Mndezzel együtt vidám, bár nem épp köhögésmentes nap volt a mai. A volt főnökömhöz végül ma mentem be, de nem úszom meg, mert még majd el kell számolni a cetlis dobozával, ami eddig az én gondnokságom alatt állt, meg a bérpapírért is be kell menni, meg az unokája ugyebár a latinnal... nem egykönnyen szabadulok onnan, de jó úton vagyok afelé, hogy mégis sikerüljön. A mai köhögésrohamok és az, hogy január 26-a van, együttesen megadták a felmentést törökből és gitározásból. Nem is baj, kell néha egy lusta nap, mikor csak 15 kiló cuccot cipelsz haza a bevásárlásból, és nem Amerika országait vagy az ujjbegyeidet nyúzod. Lúúúústa N-i.

Valamint készül nekem tea, finom. Most. "Now you're just somebody that I used to know" refrénű szám a számban, nem is, csak a fejemben. Meghallgatása következik. És van lemezjátszónk is, bibí.