Csúnya dolog a munkahelyen azzal felvágni, hogy főzök... Finom, gonosz, csúf dolog. A főnököm ugyanis csak alap-kajákat tud főzni, az élettársa pedig - aki a sztorik alapján a fejemben a "be- és kiköltözős" epitheton ornans-szal büszkélkedhet - cukkini-mániás. Legalábbis a főnöknél eddig mást se láttam, csak cukkinis főtt ételt... vagy inkább rendelt magának a közeli szerb kifőzdéből. Ma elkaptam a kis ételes dobozát, hogy jujjdebeleszárad-büdöslesz-kimosom. Ki is mostam, Dávid úgyis megkért rá, hogy mossam ki bent a magammal vitt ételes tartókat, különben bebüdösödik; hát egy fáradság volt a kettő. És közben olyat tettem, amit talán nem kellett volna - megkóstoltam a maradék cseppek egyikét.
Na most, a magyarban elvileg már csak a "lyuk" kezdődik 'ellyel', azaz el-ipszilonnal. De mikor ez a zöldessárga trutymák a nyelvemhez ért, megalkottam egy második szót, a "lyákk"-ot, ami némi fintorral kísért hangutánzó szó lenne, és az ízlelőbimbóim görcsös és heveny tiltakozását volt hivatott jelezni ... nem is tudom, miért.
Mindez persze titokban, a fürdőben történt. Ezek után békésen megettem a finom kis ananászos kínait, ami tegnap vacsoráról maradt. Pálcikával. Már megint ez a csúnya fölvágás: nem elég, hogy főz, nem elég, hogy szemmel láthatóan ízlik neki, amit főz, hisz falja (mint kacsa a nokedlit), de még PÁLCIKÁZIK IS hozzá! Szemben a főnök a trutymákkal...
Pfuj, rossz kutya... akarom mondai, rossz N-i. Dáviddal a nagy rosszaságomban össze is vesztem ma. A főnöknek pedig biztos pont ilyen ételek tetszenek, mondta is, hogy a kínai étel nem az ő világa.
A fölvágásnak azért előnye is van - ügyelek rá, hogy legyen mivel. Emiatt mindenféle új receptek után kajtatok, mert az otthonról kapott kakaóscsigától, meg a húsvéti időszaktól belelkesültem, hogy akkor én majd itt mindjárt kakaós csigát, ünnepi kenyeret, húsvéti (ezek szerint inkább húsvét utáni) kalácsot sütök, meg mindent. És most megyek is ki, nehogy a tojással töltött fasírt odaégjen (este tizenegykor, mert mikor máskor). Pfujj, ronda felvágás!
Na most, a magyarban elvileg már csak a "lyuk" kezdődik 'ellyel', azaz el-ipszilonnal. De mikor ez a zöldessárga trutymák a nyelvemhez ért, megalkottam egy második szót, a "lyákk"-ot, ami némi fintorral kísért hangutánzó szó lenne, és az ízlelőbimbóim görcsös és heveny tiltakozását volt hivatott jelezni ... nem is tudom, miért.
Mindez persze titokban, a fürdőben történt. Ezek után békésen megettem a finom kis ananászos kínait, ami tegnap vacsoráról maradt. Pálcikával. Már megint ez a csúnya fölvágás: nem elég, hogy főz, nem elég, hogy szemmel láthatóan ízlik neki, amit főz, hisz falja (mint kacsa a nokedlit), de még PÁLCIKÁZIK IS hozzá! Szemben a főnök a trutymákkal...
Pfuj, rossz kutya... akarom mondai, rossz N-i. Dáviddal a nagy rosszaságomban össze is vesztem ma. A főnöknek pedig biztos pont ilyen ételek tetszenek, mondta is, hogy a kínai étel nem az ő világa.
A fölvágásnak azért előnye is van - ügyelek rá, hogy legyen mivel. Emiatt mindenféle új receptek után kajtatok, mert az otthonról kapott kakaóscsigától, meg a húsvéti időszaktól belelkesültem, hogy akkor én majd itt mindjárt kakaós csigát, ünnepi kenyeret, húsvéti (ezek szerint inkább húsvét utáni) kalácsot sütök, meg mindent. És most megyek is ki, nehogy a tojással töltött fasírt odaégjen (este tizenegykor, mert mikor máskor). Pfujj, ronda felvágás!