Néha mindkettő. nem, nem igaz. Mindig mindkettő. Az együttlevést, a viselkedést, az önkifejezést, az önkifejezést úgy, hogy ne bánts vele mást. Zenélni, úgy, hohy tetsszen is. Értékelni mindazt, amid van, annak árnyékában, amid már nincs, és főleg annak az előrenyúló árnyéknak az oltalmában, hogy amid van, azt is elevszítheted. Tanulni becsülni a körülményeket, a napfényt, a korodat (lám, milyen sok), az egészségedet.
Mégsem így vagyunk, hanem semmiségeken összekapunk, hülyeségeket fújunk föl, melodrámázunk a legnagyobb boldogság közepette is. Komplett idióták vagyunk, és összezavarunk mindent. És mikor mégsem, akkor bőszen próbáljuk mindezt másoknak átadni. Több-kevesebb sikerrel. És utána magunk esünk ugyanabba a hibába.
Mindemellett vezettem ma automata VW Passatot, VW Polot, baleset nem volt, de lehetett volna. Hülyültem, nem főztem, de pácoltam, holnap főzhetek bent, na tessék. Erre tartanak. Olvastunk mesét a főnökkel magyarul, rájöttem, hogy az olvasást gyakoroltatnom kell.
Szünetünk lesz csütörtökön, nem tudom, örüljek-e neki. Ahogy azt sem tudom, tényleg megyek-e szerdán énekelni.
Timi barátnőmtől, akiből csak egy van, de az nagyon, hallottam vidámat. Beteszem ide, mint tanulságos párbeszédet. A diákjaitól leste el....
(egyik diák) "De tanárnő, ha hangoskönyvből tanulom meg, akkor nem hiba, ha nem tudom rendesen leírni a neveket, igaz?"
(másik diák) "Nem baj, majd leírod fAnAtikusan.."
És vers, mert az kell.Petőfitől mégpedi valami egészen szokatlan. A barna kisleányok ezúttal távol maradnak, merengés jő s némi lélekvándorlástan:
HALHATATLAN A LÉLEK...
Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill...
Itt is leszek tán valami.
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill...
Itt is leszek tán valami.