Itt vagyok Budapesten, megint. Holnap leánybúcsú lészen, annak a lázában égünk páran leányok :)
A főnök mára megkerült, eszerint épségben hazajutott, és még interneten keresgélt olyan céget, amit én csak Indiában találtam meg. Olaszország azért közelebb van... ügyesedik, előbb talált meg valamit, mint én. A végén még a fejemre nő.
Dávid meg a másik, reggel olyan német mondatot ritytentett, hogy csak néztem. És az internetet is megreparálta, szépen magyarosul fogalmazva. Mert az persze csak akkor tud elmenni, mikot vonatidőpontokat kellene néznem a kishazámba való eljutás érdekében.
A főnök azt mondta, kivisz az állomásra, mivel a párja autója még nem rohadt le alatta. Az az autó arról sem tudott, hogy megvan a jogsim... és mielőtt megtudhatta volna, rám lett parancsolva, hogy sipirc a vezetőülésre. Na szép, így visznek ki az állomásra, mi? Még én vittem őt... épp csak ki nem tettem :) Na majd legközelebb.
A vonatút előtt még vásárolnom kellett ezt-azt, de meglett minden, szerencsére. Vagyis majdnem minden... szőrös bilincs kell még, és egy hiperfakanál sem ártana.
A mostani profán stílushoz képest a vonatút meglepően emelkedett volt, és nyugalmas. Egyedül ültem végig a csaknem három órás utat Soprontól a Keletiig. A zenehallgatás ilyenkor üdítő tud lenni, főleg, hogy vonaton valahogy nem szeretek olvasni. Tán furán hangzik, de rosszul leszek tőle, fizikailag. A rádióban viszont Pest felé közeledve egyre érdekesebb dolgok kezdtek gyűlni: interjú értelmes énekessel, kóristákkal, és egy jó csokorra való mindenféle vers. Bár tudnék idézni... valami hermeneuta nő is volt, akinek a költő a kataforáit markolná, az anaforáit nyalná... Meg egy másik, ami arról szólt, hogy a versek Júdások, pénzszerzésre jók csak. Ennek megleltem a forrását, itt ni: korabeli vers.
És még Ányos Páltól is volt egy jó adag. Némi szentimentalizmus keveredett az alkonyati vonatozásba, fínom esti fűszer gyanánt. És az a fÍnom direkt hosszú Í.
Most ismét észbe kellett kapnom, hogy már fél egy van, és még dolgom is lenne. Megyek hát, bilincslesre és fakanálszerző böngészésre. Vadászidény vagyon.
S ami ma fáj, holnapra tovatűnik talán. Más lesz a fény, s mi rávetül, az árny...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése