2017. január 8., vasárnap

Akkora hóesés, mint állat

Erre richtig, hogy ma nem mentünk ki. Bolhapiacon voltunk, ettük a tegnapi ebédet, haladtunk a házimunkával (eltűntek a ruhahegyek - mindenhonnan!), átjöttek Koriék, király. De kint nem voltunk. Majd holnap. Mielőtt elmegyek, megsétáltatom a jónépet, veszünk nekem föl pénzt a bankban meg vonatjegyet, pont jó a program.

Rég voltam, dolgozni, és négy kemény nap vár, mert a kollégák fele már megint lelép pár napra Németországba tanfolyásra. Előtte meg kihagytam ezt a három hetet. Remek. Mehetek a rollerral a hóban oda-vissza, ha bírja. Ha nem bírja, majd tolom. Kesztyűm van, kabátom van, nagy baj nem lesz.

A zenede is elmaradt, senki nem tudott / akart jönni. Lehet, hogy nem is baj.

Ma jó

Ma, avagy inkább tegnap, naszóval 7-én szombaton jó. 

Délelőtt közös tízórai, mert elúszott a reggel. Kellemes vásárlás a Trödlernél, az a kedvenc lomisunk, lomok leadása szintén megtörtént (azokat kukáztam pár napja többek között). Vásárlás profin, ebéd: pizza lazán. 

Délután kellemes szabadulás az aprónéptől és hipertempóban kelkáposztafőzelék és csőben sült fasírt, valamint gofri készítése (Panni kívánsága volt). Gofrizás négyesben, friss, ropogós, nem egészséges, tojunk rá. Fürdetés, gyerekekbe Kisvakond nézése közben dupla adag kelkáposztafőzelék belapátolása, sikerrel. Akinek nem eszik a gyereke, nem árt kipróbálni, működik, nálunk gyerekként is működött - most a túloldalról is letesztelődött a dolog. De ezt úgyis biztosan mindenki tudta már. 

Gyors lefektetés, és egyszeri 5 perces Dotti-szopat, ezentúl viszont édeni nyugalom. No, most nincs mire panaszkodnom, ilyen is kell. Holnap tán bolhapiac. 

Panni ma épp bilit kínálgatott a mellen függő Dottinak, mondtam neki, hogy a húgának épp más elfoglaltsága van. A nagyobbik megfigyelte a történést, majd közölte, hogy "igen, mell... mellfoglaltsága van" - ez tetszett.

Dotti néha úgy tesz, mint aki nagyon okosan tud beszélni, rámnézett tegnap is a kádban és olyasmit mondott, hogy "Anyáááádaaat". No erre néztünk egyet Pannival, aki aztán mondta, hogy "Azt régebben úgy mondtad... úgy mondtad, hogy Nyuska." Stimmel. 

Kigondoltam, hogy könyvet fogok írni, de ez titok. És minden részlete is, persze. Majd szólok, ha kész.

Nem tudom, Dáviddal meddig maradunk együtt, ő azt mondta, lélekben arra készül, hogy egyedül fog élni. Nos, jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás.

2017. január 6., péntek

Éjjeli szívások

Tegnap Panni aludt délután, este Dottival együtt én fektettem le a nagy ágyba. Mikor Dávid hazaért, ki szeretett volna engem vinni kettőjük közül, Pannitól nehéz volt szabadulni, fölébredt, ki akart jönni. Dávid átvitte a saját alvóhelyére, de nem akart elaludni. Bementem, hogy na, majd fogom a kezét, amíg elalszik. Csak nyammogott, vakarászott, vacakolt, vagy 40 perc volt, míg 11-re végre elaludt. 

Ma tanultunk az esetből, NEM fektettük le Pannit délután. Fáradtan, de jókedvűen és hiszti nélkül csinálta végig a napot, le is feküdt szépen és el is aludt. Nemrég lementünk Dáviddal a pincébe levinni a ma szétszedett műfenyőt meg egy kisebb szőnyeget Budapestről, felhozni pár dolgot. Kb. 10 perc lehetett maximum. Arra értünk vissza, hogy Dotti ordít, azóta nem tudtam lefektetni, pedig kapott simogatást, mellet, ringatást. Én feladtam, most Dávidot nyúzza, már vagy 10 perce, de nagyon nem akaródzik neki az elalvás. 

Mi a francnak kell minden éjjel szívni??

2017. január 5., csütörtök

És leesett

Az első szép hó. A tél első igazi hava, és az újév első hava is egyben. Az első hó, amiben hóembert építettünk mini-kivitelben, és a lányok mini-ródlikon (ez nem szánkó, hanem valami hajlékony piros fogantyús dolog) lecsúszhattak velünk a közeli domboldalon. Panninak tetszett, Dottinak kevésbé, pedig óvatosan mentünk lefele. Ez van.

Természetesen a hazaérkezés másnapján mindkettő náthás, vagyis leginkább folyik az orruk egy kissé meg köhög is Dotti rendesen. Mi a fene van itt, hogy folyton elkapják?! Elég lenne már, így is lassan többet nyomatjuk a vitamint a kölkökbe, mint a rendes ételt.

Zenede nem lesz a hétvégén, mindenki másfele kavar, vagy vendég jön, vagy betegség van, vagy anyámkínja. Nem is baj, a mieink nincsenek meg nélküle, ők megkapják, a többi meg majd ellesz nélküle.

Tegnap éjjel, a hazaérkezés éjjelén még kimentem a kukákhoz, mert pont ma vitték el, és gondoltam, rálesek, hátha lelek valamit. Nos... leltem. A dolgok 90 %-át most is tovább fogjuk adni, de azért még így is akadt nekünk pár dolog, pl. egy ezüstös csengettyű, pont amilyenre vágytam, vagy egy benti papucs, egy szandál, egy jó citromfacsaró, ilyenek. Tiszta kincskeresés az ilyesmi, azért tetszik nagyon.

2017. január 3., kedd

XXX

Van egy öcsém, ma harminc éves. Nekem ez majdnem olyan hihetetlen, mint hogy én ár majdnem 33 éve élek. Nagyon furcsa. Baromi öregek lettünk.

Faltuk ma a langalló- és a krumpliskenyér-maradékokat. Kati tanított ma már, Pannival Dávid kiment elé és bent voltak a tanáriban. Állítólag nagyon tetszett a tanároknak, mert mosolygott. A kérdésekre nem válaszolt, nagyon helyes. Nem cirkuszi mutatvány, csak egy gyerek - az értelmesebbik fatából. Mondtam is ma, hogy vannak amolyan állat-féle gyerekek. Néhány mászik mindenhova, mint a majom, meg ordít, mint a sakál, vagy csak a labdák után rohangászik, mint a kutya - és vannak emberszabásúak, akikkel eleget törődnek. Bezony.

Megcsonkítottam az eddig növesztett körömkolosszusokat. Pár rágva lett, pár vágva- nem látszik a különbség, de a rágottaknak profibb a széle. Nem tövig hanem szépen, meg nem lehet róluk mondani, hogy foggal lettek metszve. Sajna sokkal jobban értek a művészi rágáshoz, mint a vágáshoz. Félhosszúak maradnak, az praktikus, és mutatós is.

Dávid hosszas utánajárás után ma este végül mégiscsak kicserélte a hibás foglalatot a lépcsőházvóban, tehát lesz fény zseblámpa nélkül, éljen-éljen.

Panni mondásait már papíron rögzítjük néha, több is összegyűlt ma. Dotti tökéletes magyarsággal megtanulta kiejteni a NEM szócskát, de a használata egyelőre inkább olyan, mint az a bé-betűs a fiataloknál, akiknek épp nem jut értelmesebb az eszébe. A SÜSÜ-t tiztán ejti, és nagy lelkesedéssel teszi be a helyes szavakat a dalok szövegébe, mint pl. Körté-FA..., PÁ kis aranyom PÁ..., Hull a HÓ... a kis NYÚL...a tuti befutó mégis Mary Zsuzsi --mama című opusza.

2017. január 2., hétfő

Második idei

Veszprémi szép láblógázás, még mindig.
Avagy:

tegnapi nagy elhatározásom volt, hogy én ma márpedig alkotok, ételt. Alkottam is, miután Dottit sikerült igen könnyedén alvásra bírni fél kettő tájban. Párhuzamosan készült
1) a tökfőzelék osztrák módra, kisebb módosításokkal (nuku creme fraiche, nuku agyonfűszerezés, nuku tökmagolaj, de azért mégiscsak jó lett, mert még a gyerekek unokatesója is tolta befele, értesüléseim szerint)
2) a krumplis kenyér, aminek a receptje az apróséfen leledzik, és a folyadékmennyiség kivételével tökéletes recept
3) a töki pompos, avagy a langalló, Kikitől, a recept a nosaltyn bújik és sokszoros sikere volt már

Szerencsére Dotti úgy időzítette a fölébredését, hogy a nagyja megvolt, mire rámakaszkodott.

A délután másik fele cukrászdába menetelt tartogatott.
Az odaút kissé rögös volt, szó szerint... ugyanis kiderült, hogy a veszprémi utak toldozott-foltozott textúrája nem kompatibilis a 3 és 1,5 éves szőkéink trappolásával. Ezt két, 8 perc intervallummal megszakított orbitális esés, majd az ezzel járó ordítás, sebesült térd, vérző ajak és pirosra duzzadt áll adta félreérthetetlenül a tudtunkra. Kell valami segédeszköz, kocsi, póráz, babakocsi, babapóráz, mittudomén, de ez így nem volt jó. A cukrászdában aztán a megtépázott idegekre jó hatással volt egy-két jó falat - szerintem sikerült végigkóstolni a fele süteménykínálatot. Avagy: kiskölökkel cukrászdába menni érdemes, az ő süteményének a háromnegyedét is te eszed meg, hehe.

Említésre méltó továbbá Panni mai mondása a langalló tésztájának készültekor (egy nagy 32-es tepsibe kellett laposan belenyomkodni, téglalap-alakban):
ez egy naaagy, kör alakú háromszög.

Dotti mai alkotása: mikor épp négyesben voltunk csak a Festő utcában este, bekattant neki, hogy csip-csip-csókát kell énekelni, mégpedig kb. tízszer. Nyújtotta mindig a kezét, csípett ügyesen, végig tartotta, utána lelkesen hessegetett, és persze ragyogott a szeme, ahogy mi többiek énekeltük, amit ő szeretett volna. Nagy dumagép, de azért a huszonakárhány szavas szókincsének még sok ez a mű egy csöppet.
Az esti lefektetésnél aztán hamar elaludt, picit szopkodott, és mikor elengedett, még a kezével félálomban HESSHESSHESS-ezett egy nagyot, így aludt el.

2017. január 1., vasárnap

Megint napos lesz a blog

... pont mint a csibe, az is napos, csak másképp. Igyekszem majd minden nap, vagyis MAJD minden nap írni, persze lesz olyan, hogy nem jön össze...

Boldog Új Évet, meg ilyenek. Veszprémben bújunk épp, mostanra egész jól megszoktuk a hőmérsékletet, az alvóhelyeinket, a nyüzsgést, mert abból azért jut bőven. Feltöltekezünk belőle szépen, mert ki tudja, mikor jövünk legközelebb.

Megmondtam Dávidnk, hogy minek az éve lesz 2í17, de ide nem írom ki. Titok.

A kölkök és magunk se vagyunk betegek már egy jó ideje, kb. 8-9 napja, előtte pont a magyaroknak szervezett nagybanzájra sikerült lebetegednem annyira, hogy hangom is alig volt. Szépen hozzácsapódott az időszak ahhoz a beteges részhez, amit még november közepe felé kezdtünk el egy kishányós-hasmenős csodavírussal. Annak pár nap alatt vége volt, de azt követte a hörghurutos-taknyos borzalom, ami egészen szépen ping-pongozódott sokáig,  alaposan megkeserítve a budapesti ott-tartózkodásunkat, mert Gabiékon kívül senki se merte vállalni a velünk való találkozást. Megértem, persze - de akkor se örülök neki. És most jó ideig nem is lesz több alkalom, ahogy a Wiener Neustadt-i magyarok sorsát is csak visszafogottan fogom igazgatni egy ideig - van elég dolgunk. Kezdetnek haza kellérni és rendezni sorainkat odaát. Utána Panninak lesz születésnapja, aztán Dottinak névnapja, aztán dávidnak új munkahelye, reményeim szerint. Aztán előbb-utóbbköltözni is kell, de egy farsangi és egy húsvéti bulit még utoljára elvállalok a népnek. Búcsúajándék a csoportnak, kevesen tudják... annyi lesz neki, ahogy jött, úgy vész el.

Megyek, mert a régi jó szokásunkat, hogy Dáviddal időnként rajzfilmsorozatokra vetemedünk, még megtartottuk.

A karácsony amúgy pont olyan volt, amilyennek tavaly leírtam, hogy olyan legyen. Majd megmutatom... majd.