2017. január 12., csütörtök

Kellemesen

Tegnap volt Gabi, nagyon jó volt, hogy jött. Hozott finom rágcsát tunkolósokkal, nyamm. Meg gyerekruhákat, Panni a virágos sárga ruhára azonnal rávetette magát, mikor ma fölfedezték a kupacot. Dottinak a pöttyös piros felső kellett nagyon (annyirabnem meglepő, háthiszen a neve is DOTT-i). Gabival jót ettünk, jót ittunk, és egy jót vízipipáztunk is, kellemesen. Dotti csak egyszer sírt föl éjjel ezalatt, rendes volt tőle.

Ma végre sikerült kellemesen megszakadni a munkában is, már nagyon hiányoltam az életérzést. Nem vagyok hozzászokva a munkamentes hetekhez, azért minden szépsége mellett mégis megterhelő volt a "szabadság". Én gürizni szeretek, megszakadni valamiben, vagy beleszakadni, valahogy így. Kellemesen.

Holnap is egyedüllét vár még odabent, aztán péntek 13-án tanítás.
Ujjal pötyögni a Lenovon vonaton ülve macerás, nem győzöm kijavítani az elgépeléseket.

Szervezni kell azt a szülinapot, kell valahonnan egy gyerekkonyha-csap. Meg meghívókat gyártani Pannival, saját (négy)kezűleg.

2017. január 10., kedd

Emberek, tapasztalatok


Bolhapiac, vasárnap délelőtt. Dávid mutat egy török úriembert, vett tőle szép ház alakú teáskannákat. Megköszöntem törökül, meglepődött, hogy én most akkor török vagyok? Hehe, még mit nem. Ezek szerint hiteles a kiejtésem, nem ez az első eset. Nagyon szimpatikus úriember volt ettől teljesen függetlenül is, Dávidnak hosszan ecsetelte, hogy a hun Attila közös ősünk, csak sajnos sok magyart nem is érdekli a saját történelme. Szürkéskék szeme volt és fehérebb bőre, nem a tipikus mezei bajszos-barna török külsőre sem, amilyen százával jön szembe ezen a környéken.

Hétfő, munkahely. Kolleginától frissen megérkezve hallom, hogy valamit el kell hozatni majd, rákérdezek, hogy ésca másik árut nem? Kiderült, hogy tévedtem,ca másik árut nem annál a beszállítónál rendel tük meg, kollegina kissé bosszús lesz tréfásan, "teljesen összezavarsz itt engem" - mondja, és rákoppint a kezemre tréfásan, hogy azért érezzem. Hozzáteszi, hogy bocs, megy tovább.

Kedd, vonaton. Mellettem török öltözékű, törökös arcú, hófehér bőrű, gyönyörű nő beszélget egy nekem háttal ülő hölggyel. Kezében fehér bőrű, kékszemű, pàr hónapos csecsemő. Tökéletes kiejtéssel, hibátlan osztráksággal beszél. Ha újságíró lennék, megszólítottam volna, kerekedett volna belőle egy integrációdicsérő nyálas cikk, fotókkal.

Csak én nem vagyok hajlandó integrálódni, pedig rajtam nem is látszik.

2017. január 9., hétfő

Házratásvezetés

Nagyon sok dolog van egy háztartásban, összeszedni is sok. Mi most mégis ezt tesszük, és szépen beosztjuk, hogy ki mit mikor végez el. És szépen eb is tartjuk, arra valók a szabályok, főleg a magunk által hozottak. Elég volt Mocsokföldből meg Rendetlenfalvából. A kölköket már sikerül szoktatni, Panni nagyon ügyes, Dotti is tehetséges.

Első idei munkanap kipipálva. Nem volt olyan fárasztó, mint amilyennek vártam. Majd holnap pótolódik biztos.

Kértem Dávidot ma főzés közben, hogy tegye el az _általa_ kukából behozott fém rudakat, mert Dotti már a kezébe meg a szájába veszi őket, és ezt mégse kéne. Sokszor kértem, szépen, de az volt a válasz, hogy ő dolgozik (mellesleg a laptopján bizbaszolt valamit, de nem pénzért dolgozott, hanem csak úgy magának rendezgetett valamit, amúgy urasan) . A fülét is befogta. Még figyelmeztettem, hogy ne akarja, hogy nagyjelenetet rendezzek, de kiprovokálta. Repültek a fémrudak az íróasztalára, pár dolog leesett. Utána még jó sokszor elismételtem a lányok füle hallatára, hogy az apjuk micsoda. Nem tűr nyomdafestéket, mindenkinek a fantáziájára bízom. Ennyit Dávidról.

Rend lesz, megmondtam, kitakarítom a rendetlenséget.

2017. január 8., vasárnap

Akkora hóesés, mint állat

Erre richtig, hogy ma nem mentünk ki. Bolhapiacon voltunk, ettük a tegnapi ebédet, haladtunk a házimunkával (eltűntek a ruhahegyek - mindenhonnan!), átjöttek Koriék, király. De kint nem voltunk. Majd holnap. Mielőtt elmegyek, megsétáltatom a jónépet, veszünk nekem föl pénzt a bankban meg vonatjegyet, pont jó a program.

Rég voltam, dolgozni, és négy kemény nap vár, mert a kollégák fele már megint lelép pár napra Németországba tanfolyásra. Előtte meg kihagytam ezt a három hetet. Remek. Mehetek a rollerral a hóban oda-vissza, ha bírja. Ha nem bírja, majd tolom. Kesztyűm van, kabátom van, nagy baj nem lesz.

A zenede is elmaradt, senki nem tudott / akart jönni. Lehet, hogy nem is baj.

Ma jó

Ma, avagy inkább tegnap, naszóval 7-én szombaton jó. 

Délelőtt közös tízórai, mert elúszott a reggel. Kellemes vásárlás a Trödlernél, az a kedvenc lomisunk, lomok leadása szintén megtörtént (azokat kukáztam pár napja többek között). Vásárlás profin, ebéd: pizza lazán. 

Délután kellemes szabadulás az aprónéptől és hipertempóban kelkáposztafőzelék és csőben sült fasírt, valamint gofri készítése (Panni kívánsága volt). Gofrizás négyesben, friss, ropogós, nem egészséges, tojunk rá. Fürdetés, gyerekekbe Kisvakond nézése közben dupla adag kelkáposztafőzelék belapátolása, sikerrel. Akinek nem eszik a gyereke, nem árt kipróbálni, működik, nálunk gyerekként is működött - most a túloldalról is letesztelődött a dolog. De ezt úgyis biztosan mindenki tudta már. 

Gyors lefektetés, és egyszeri 5 perces Dotti-szopat, ezentúl viszont édeni nyugalom. No, most nincs mire panaszkodnom, ilyen is kell. Holnap tán bolhapiac. 

Panni ma épp bilit kínálgatott a mellen függő Dottinak, mondtam neki, hogy a húgának épp más elfoglaltsága van. A nagyobbik megfigyelte a történést, majd közölte, hogy "igen, mell... mellfoglaltsága van" - ez tetszett.

Dotti néha úgy tesz, mint aki nagyon okosan tud beszélni, rámnézett tegnap is a kádban és olyasmit mondott, hogy "Anyáááádaaat". No erre néztünk egyet Pannival, aki aztán mondta, hogy "Azt régebben úgy mondtad... úgy mondtad, hogy Nyuska." Stimmel. 

Kigondoltam, hogy könyvet fogok írni, de ez titok. És minden részlete is, persze. Majd szólok, ha kész.

Nem tudom, Dáviddal meddig maradunk együtt, ő azt mondta, lélekben arra készül, hogy egyedül fog élni. Nos, jobb félni, mint megijedni - tartja a mondás.

2017. január 6., péntek

Éjjeli szívások

Tegnap Panni aludt délután, este Dottival együtt én fektettem le a nagy ágyba. Mikor Dávid hazaért, ki szeretett volna engem vinni kettőjük közül, Pannitól nehéz volt szabadulni, fölébredt, ki akart jönni. Dávid átvitte a saját alvóhelyére, de nem akart elaludni. Bementem, hogy na, majd fogom a kezét, amíg elalszik. Csak nyammogott, vakarászott, vacakolt, vagy 40 perc volt, míg 11-re végre elaludt. 

Ma tanultunk az esetből, NEM fektettük le Pannit délután. Fáradtan, de jókedvűen és hiszti nélkül csinálta végig a napot, le is feküdt szépen és el is aludt. Nemrég lementünk Dáviddal a pincébe levinni a ma szétszedett műfenyőt meg egy kisebb szőnyeget Budapestről, felhozni pár dolgot. Kb. 10 perc lehetett maximum. Arra értünk vissza, hogy Dotti ordít, azóta nem tudtam lefektetni, pedig kapott simogatást, mellet, ringatást. Én feladtam, most Dávidot nyúzza, már vagy 10 perce, de nagyon nem akaródzik neki az elalvás. 

Mi a francnak kell minden éjjel szívni??

2017. január 5., csütörtök

És leesett

Az első szép hó. A tél első igazi hava, és az újév első hava is egyben. Az első hó, amiben hóembert építettünk mini-kivitelben, és a lányok mini-ródlikon (ez nem szánkó, hanem valami hajlékony piros fogantyús dolog) lecsúszhattak velünk a közeli domboldalon. Panninak tetszett, Dottinak kevésbé, pedig óvatosan mentünk lefele. Ez van.

Természetesen a hazaérkezés másnapján mindkettő náthás, vagyis leginkább folyik az orruk egy kissé meg köhög is Dotti rendesen. Mi a fene van itt, hogy folyton elkapják?! Elég lenne már, így is lassan többet nyomatjuk a vitamint a kölkökbe, mint a rendes ételt.

Zenede nem lesz a hétvégén, mindenki másfele kavar, vagy vendég jön, vagy betegség van, vagy anyámkínja. Nem is baj, a mieink nincsenek meg nélküle, ők megkapják, a többi meg majd ellesz nélküle.

Tegnap éjjel, a hazaérkezés éjjelén még kimentem a kukákhoz, mert pont ma vitték el, és gondoltam, rálesek, hátha lelek valamit. Nos... leltem. A dolgok 90 %-át most is tovább fogjuk adni, de azért még így is akadt nekünk pár dolog, pl. egy ezüstös csengettyű, pont amilyenre vágytam, vagy egy benti papucs, egy szandál, egy jó citromfacsaró, ilyenek. Tiszta kincskeresés az ilyesmi, azért tetszik nagyon.