Fene a technikát. Na, akkor még egyszer, de gyorsabban, és máshogy.
Bent nem volt semmi, mert épp olyan napja volt mindenkinek, hogy békén hagyták halódó kis osztrák vállalkozásunkat. Hála a jó égnek. Főnökúr lelépett, korábban, mint szokott, de később, mint ahogy szeretett volna.
Én ma cow-girlnek öltöztem, volt hozzá stílszerű sapek, meg kockás ing, és persze jóféle kopott-farmer. Megnéztek, jól esett. Az állomásőr bácsi reggel rámköszönt, hogy "Howdy, friends and neighbors!" - ezen lehidaltam, és csak később esett le, hogy éppenséggel a kedvenc netes játékomban, a Facebook-oson, ahol farmom van, meg minden, van egy ilyen köszönés-féle. Lehet, hogy szert tehettem volna egy Farmville-es szomszédra. Vagy csak túl sok vadnyugatos filmet nézett az úr.
Leltem a benti gépen, immáron egyedül, fényképeket. Régi, elkapott pillanatokat, fincsi az ilyesmi. Főnökúr puskával a kézben. Ági hintalóval. Főnök játszótéren, Amerikában. Csupa megszokott, hagyományos pillanatkép, nemde?
És Dávid felkelt, kijött, beszélt valamit, eltett egy kint maradt kajamaradékot a hűtőbe, és visszament. Én meg megmentem ezt a bejegyzést az előző sorsa elől, és szépen követem Dávid példáját.
1 megjegyzés:
Nem tudom, hova tűnt a bejegyzésed, én olvastam a másikat ( az "eredetit" ) tegnap este. Igen, hasonló volt, de a ruhádról többet írtál... :)
Megjegyzés küldése