Az előző adag fele odaégett, brühühü... ehetjük meg mi. Merthogy eredetileg Áginak készül, akit vagy meglátogatunk holnap, vagy nem. Van ez a Kekszomat, valami nyolcvanas (hetvenes??) évekbeli ketyere, maximálisan rozsdamentes kézi használatú cucc. Hozzá minták, nagyon hangulatos kekszformákhoz. A recept jóanyám és a ketyeréhez járó megsárgult leírás elegye, a végeredmény pedig egy illatos konyha, egy rakat szennyesedény, és egy szenes keksszel teli szájú blogíró.
Tánc ma kevés volt, azt is elkerengtük cha cha helyett. Úszott a nap, szépen, elfele. Vacsora lett, sajnos meg is kóstoltam - finommm.
Holnap... nagy nap. Izgulás van. Meg a keksz szenes íze a szájban...
1 megjegyzés:
Sok szerencsét kívánok Dávidnak ! És tessék hajtani a jogsira is tanárnő kérem...... :)
Megjegyzés küldése