2012. szeptember 24., hétfő

Rend-hagyunk

Rendhagyó nap lett ez a mai, nem igazán azért, mert rend van, és hagytuk, hadd legyen... bár ez is igaz.

Hanem. Nekem az otthoni élményektől cudar jó kedvem kerekedett, elkaptam a Dávidtól kapott rubikkockát az útra. Ez a kocka időgyorsítót tartalmaz - a kezembe veszem, és egy órával később van. Biztos azért a forgatás irányán is múlik - nahogy találjak rajta valamilyen olyan fogást, amivel visszafele megy az idő...

Mindenesetre kezdem már pedzeni a működését, nem nézem meg az oktató videókat, azért is rájövök egymagam. Bölcsészként, ha! Büszkébb leszek az eredményre, mint a diplomámra. Ettől persze még cudarabb (cudar-jobb?) kedvem lett, valami jó zene is ment a rádióban, az aszfaltra meg fel volt rajzolva egy ugróiskola. Hipp-hopp, a kollégák szerintem nem láttak az ablakból, a kíváncsi öregek már valószínűbb, hogy igen. Hopp, hopp, befele. Bent meg, valami fura érzés, hogy itt valami betegség van. A főnöknek is fura volt a hangja, Ági is köhécselt, mondta is, hogy náluk a két gyereken jött ki a dááátha. Ejj, mondom, maródi népség!

Én azért fütyörészve, dúdolva tettem a dolgomat, azt a nem sokat. Nem volt több teendő - előredolgoztam, néha nem árt, ezzel elejét lehet venni a kapkodós időszakokban a fejetlensnek. Főnökék ma tököztek, én nem - eleve vittem magammal jóanyám hazai paradicsomos gombócát, meg hozzá a tigrincskenyeret. No meg egy fél tök kevés lett volna hármunknak, bár ketten küzdöttek vele. Kis étvágyú, maródi banda ez.

A nagy tüsszögésre a főnök legurított egy üveg sört is, csak így munkaidőben, kúra gyanánt. Aztán meg elszundított, mikor Ági épp egy magyar ismerősükkel csevegett telefonon. Tény, hogy Áginak szép csengésű, megnyugtató (??) hangja is tud lenni van, de ennyire? Ülve alvás az asztalnál. Csak lestem.

Aztán szépen hazament Ági is, egy idő után a főnök is, merthogy nem érezte jól magát (ha meghűlésre hideg sört innék, vajon én jól érezném magam?!). Én meg időben eljöhettem, haha. És akkor a megállóban ott volt AZ a nő.

AZ a nő egyszer barátságosan rámköszönt még kb. két hete, Badenben, a megállóban. Negyvenes, csinos, meglepően rövid haj, nem szokott leülni a vonaton, mély hangja van. Ennyit tudtam már róla. Azóta hébe-hóba köszöntünk egymásnak, most meg gondoltam egyet, odamentem, köszöntem. Kalap, Yetertől kapott sál a nyakam körül, csak sztájlosan. És elkezdte mondani, hogy na, most már kiszámolta, hogy mennyi idő kell neki, hogy épp elérje ezt a vonatot, blabla. Blaba. És beszélgettünk, egész Neunkirchenig. 

Megtudtam, hogy Irina, Oroszországból, elvált, gyermektelen, állattalan, csak pár hete dolgozik Neudorfban. Eredetileg (megkapaszkodsz-gyorsütemben) tanár. Angol-német középiskolai tanár. Latint is tanult két félévig, Moszkvában nem cicóznak. Telefonszámcsere megvolt.

Szóvalhogy egy picurka kis szocializáció valamiképpen megragadhatott a fülem tövében, még Pestről, s most érvényesült is. Legnagyobb örömömre. És mivel a kocka sem volt a kezem ügyében hazafelé, az idő megfelelően lassan telt, hogy kiélvezzem az élményt. Kiélvezzük - merthogy, amint azt megállapítottuk, az osztrák kultúra más, nem épp a nyitott, ismerkedős fajta. 

Jutott idő még bevásárolni is, meg most megnéztem azt a filmet, amiből pár szikrányit láttam, mikor Magdi nénit látogattuk meg. Beépített szépség, Sandra Bullockkal, magyarul. Fent van a neten, legális, két cédés változatban. A kocka el van vetve   rejtve, hogy ne siettesse az időt.

Holnap azért jogsizás lesz. Ha most lefekszem, annyi alvóidőm lesz, hogy még. Na, 10 percet adok magamnak - vacsorát főzni nem kell ma sem, mert bőven van a rakott kelből. Nincs jobb, mint a hazai, nem?

2 megjegyzés:

Ben Dash írta...

"Nem látja hogy suhanok?" Imádnivaló a Bullock :)

Unknown írta...

Öröm olvasni, hogy mennyi energiát merítettél az itthon töltött hétvégéből! Remélem, kitart egy darabig! Nem vagyok kíváncsi típus, de érdekelne, mit dolgozik az orosz hölgy Neudorfban? Talán a pedagógus féle embereknek valami különleges kisugárzásuk van, hogy megtalálják egymást.....
akárhogyis, remek találkozás volt!

Megjegyzés küldése