A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nap. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 16., csütörtök

Ma bezzeg

Szakadt a hó egész délelőtt, ma már nem tűnt mókásnak, hogy megint le kell menni. A hóember nagyon kíváncsi természetű ám ott lent az udvaron. Onnan tudom, hogy rengeteget nézelődött... majdhogy kiesett a gesztenye-szeme. Aztán tényleg kiesett. Először csak a bal, utána már mind a kettő. Többször is látásjavító műtétnek vetettem alá, ami a műtősnek jobban fájt, mint a műtöttnek - nem is tudom, hogy bírtam tegnap majd egy órán át tapicskolni a havat, mikor a mai kétszer három perc érintkezés a hóval is érzékenyen érintett. Ja igen, a végén plasztikai műtétre is sor került, mert az orra is lepottyant szegénynek.

Dávid orrával is volt ma némi gond, lógó orral jött haza. Kapott ugyanis egy kis kóstolót munkahelyi incidensekből, és kiderült, hogy a jóakarók nem mindig akarnak jót, akitől viszont félni kell, attól nem is kellene annyira félni, elég volna hallgatni rá, ha egyszer ő a nagyfőnök, és nem szembemenni az akaratával.

Ezenkvül beállított ma hozzánk az "idegromboló zaj" nevű jelenség, amit egy porszívózáshoz hasonló, folyamatosam szóló sípolásként kell elképzelnie annak, aki kínjainkban szolidarítani kíván velünk. Most valahogy nem szól, de a délelőtt nagy részét és a délutánt bizony megtöltötte. Én jobbára akkor nem hallottam, mikor lehúztam a vécét, vagy zuhayoztam. Nem is sejtettem, hgy a zaj-zaj-ellen-effektuson kívül szorosabb összefüggés is van a dolgok között, pedig Dávid kiderítete, hogy de. A sípoló borzalom ugyanis a vízcsőhálózatból jön, de abbamarad, amint valaki bármelyik lakásból kinyit valamilyen csapot vagy vízmozgást idéz elő a csövekben. A főbérlő lánya nem lelkesedett az este hatkori zaklatásért, peig elvben addig dolgozik itt lent. Majd holnap hív egy szerelőt, remek. Dávid szerintnem vagyunk neki szimpatikusak. Legalább ez kölcsönös.

Voltam ma tanítani megint, a csütörtök egy Ricsis-latinozós nappá avanzsálódott. Csak tudnám, miért nekem akarja beadni a gyerek, hogy ő mennyit tanult, mior nem - erről inkább a benti tanárát kellene meggyőznie. Találkoztam a volt kolléganőmmel is, beszélgettünk a mostani csoportről, amely elég harmatos, tehát nem friss és üde, hanem harmatgyenge. Nekem már nem jut ki az efféle integrációs "élvezetekből" - valahogy nem bánom. És ma végre rendesebben is kimozdultam itthonról, egy nagyobbacska, bevásárlással is egybekötött sétát téve. Jól esett, mert láttam, ahogy a nap szorgosan eltünteti a pár órával azelőtt lezúdult ipari mennyiségű havat. Egész tavasz lett délutánra a délelőttből.

2012. január 22., vasárnap

Vidám nap, szigorúan őrült időjárással

Tegnap nagyon szép idő volt ám délelőtt. Hívtak, hívogattak kacéran a napsugarak, Dávid fel is öltötte a mártír ábrázatot, hogy "ez a legszebb kirándulóidő" - s hozzá mélabús szemek. Én meg erre, hogy "késő van, más program van, majd holnap, nem a délelőtt közepén kéne elhatározni, hogy kirándulunk, ggrrrr". És valóban, mire eljutottunk volna tegnap odáig, hogy kb. félkész legyünk a munkával, este fél hét volt, az idő közben be is borult. (És még ma sem végeztünk a lakással...) Élt viszont a remény a másnapi kirándulásra, így este meghallgattam az időjárás-jelentést. Nem értettem. Meghallgattam egy órával később, de még mindig nem értettem. Aztán áttekertem egy angol rádióadóra, és ott is meghallgattam. KO, nicht verstehen, lenni szőke bölcsész. A rádióból ugyanis olyasféle értelmetlenség szólt, hogyaszongya "lesz napos, szép derült idő, aztán felhősödés, de majd felszakadozik, és lesz helyenként zápor, meg sok eső, és hó, valamint megélénkül a szél, és esetleg köd is, a hőmérséklet -2 és +10 fok között várható".
Hát emmeg mi a fene? Nem étterembe mentem analfabétaként, hogy felolvassák az étlapot! Tolmácsoltam is Dávidnak, lesz itt minden, csak válassza ki a neki tetszőt, és már mehetünk is kirándulni.

És csodák csodája, sikerült időben felkelni. Sikerült időben lerendezni a HALASZTHATATLAN számítógépes teendőket - ez már nagy szó! Szendvicsek sikeredtek alufóliákba, térkép, kulcs, másik kulcs, pótpulóver, személyazonosító okmányok mind szépen bevették magukat a Wolf nevű járgányba, végül pedig mi. Igen, kb. fél év után sikerült elindulni kirándulni, és a szándékot tetté kovácsolni. Ehhez pedig jött az időjárás, ami a következőképp nézett ki: Teritz, parkoló - napsütés, pár felhő, kék ég, 8-10 fok. Természet lágy öle, zúgós meredélyes sziklás fenyőerdő - szél kisebb-nagyobb mértékben, kis eső, nagyobb eső, szemerkélő eső, havas eső, nap, eső, hó, nap, felhő, eső, nap, hó, nap, hó, eső, fent köd. Legalább örömmel konstatálhatjuk, hogy az időjárás is meghallgatta az előrejelzést. Jöjjön pár kép:



Ez még a tegnap elkészített étek, és még neve is van. Dávid ugyanis véletlenül nem számolt az okostelefonja eszével (és a sajátjával sem): elküldte nekem a képet, és a tárgymezőbe be akarta írni, hogy KAJAAA. Az okostelefon csak a betűsokadalmat észlelte és felülbírálta a nem épp szabatos fogalmazványt, így lett az étel neve KANADA. Brokkolis, besameles, kolbászos-szalámis-krumplis cucc. Na ugye, hogy jobb név a "kanada"?



Ím, a hely. Vad, friss, hatalmas, fenséges. Esős, havas, sziklás. Voltak kint emléktáblák olyanoknak, akik ma már sajnos nem gyönyörködhetnek ezen helyekben, mert itt érte őket a halál.



Mi, épp napos helyen. Hátul nagyon apró pelyhekben hull a hó, és/vagy az eső. Furcsa volt, mert valahogy mindig akkor kezdett hullani, mikor a nap is sütött (ja igen - mindezt úgy, hogy felettünk egyetlen felhőt sem lehetett látni, csak az ég kékje hajlott ránk vidorul). Mondtam is Dávidnak: Nincs napsugár, nincs hó se, logikus, nem? Szenvedett tőle... csak tudnám, miért.



A meder, és benne a VVVZZZVVVZZZVVZZ hangokat adó H2O. Lehet, hogy ezért lett a neve víz? Á, dehogy lehet. (Biztos!) Dávid azt mondta, néhol szakadékoskodik. Hahaha.

Na, ennyi a kép mára, de a mesének még nincs vége. Hazaérve volt némi csetparti (összesen 3 ember, összesen kb. három és fél órán át), meg főzés. Az eredmény egy jó adag narancskrémleves, melynek utóíze oly keserű sajnos (a kis fehér pöszméték miatt, amiket képtelenség leszedni a narancsról), hogy nekem nem is ízlik. Valamint van új játékom Facebook-on, német tárgymegtalálósdi. Hű de izgi. Holnap lesz az első munkamentes, munkanélküli napom. Önfejlesztés-rulez lesz, no meg töröközősdi, gitározósdi. És nem utolsó sorban álláskeresősdi. Az is jó játék, csak komolyabb a nyeremény, mint pár aranyszínű dollár egy grafikai felületen. Rend van, este van, írni nagyon jó.