2012. február 16., csütörtök

Ma bezzeg

Szakadt a hó egész délelőtt, ma már nem tűnt mókásnak, hogy megint le kell menni. A hóember nagyon kíváncsi természetű ám ott lent az udvaron. Onnan tudom, hogy rengeteget nézelődött... majdhogy kiesett a gesztenye-szeme. Aztán tényleg kiesett. Először csak a bal, utána már mind a kettő. Többször is látásjavító műtétnek vetettem alá, ami a műtősnek jobban fájt, mint a műtöttnek - nem is tudom, hogy bírtam tegnap majd egy órán át tapicskolni a havat, mikor a mai kétszer három perc érintkezés a hóval is érzékenyen érintett. Ja igen, a végén plasztikai műtétre is sor került, mert az orra is lepottyant szegénynek.

Dávid orrával is volt ma némi gond, lógó orral jött haza. Kapott ugyanis egy kis kóstolót munkahelyi incidensekből, és kiderült, hogy a jóakarók nem mindig akarnak jót, akitől viszont félni kell, attól nem is kellene annyira félni, elég volna hallgatni rá, ha egyszer ő a nagyfőnök, és nem szembemenni az akaratával.

Ezenkvül beállított ma hozzánk az "idegromboló zaj" nevű jelenség, amit egy porszívózáshoz hasonló, folyamatosam szóló sípolásként kell elképzelnie annak, aki kínjainkban szolidarítani kíván velünk. Most valahogy nem szól, de a délelőtt nagy részét és a délutánt bizony megtöltötte. Én jobbára akkor nem hallottam, mikor lehúztam a vécét, vagy zuhayoztam. Nem is sejtettem, hgy a zaj-zaj-ellen-effektuson kívül szorosabb összefüggés is van a dolgok között, pedig Dávid kiderítete, hogy de. A sípoló borzalom ugyanis a vízcsőhálózatból jön, de abbamarad, amint valaki bármelyik lakásból kinyit valamilyen csapot vagy vízmozgást idéz elő a csövekben. A főbérlő lánya nem lelkesedett az este hatkori zaklatásért, peig elvben addig dolgozik itt lent. Majd holnap hív egy szerelőt, remek. Dávid szerintnem vagyunk neki szimpatikusak. Legalább ez kölcsönös.

Voltam ma tanítani megint, a csütörtök egy Ricsis-latinozós nappá avanzsálódott. Csak tudnám, miért nekem akarja beadni a gyerek, hogy ő mennyit tanult, mior nem - erről inkább a benti tanárát kellene meggyőznie. Találkoztam a volt kolléganőmmel is, beszélgettünk a mostani csoportről, amely elég harmatos, tehát nem friss és üde, hanem harmatgyenge. Nekem már nem jut ki az efféle integrációs "élvezetekből" - valahogy nem bánom. És ma végre rendesebben is kimozdultam itthonról, egy nagyobbacska, bevásárlással is egybekötött sétát téve. Jól esett, mert láttam, ahogy a nap szorgosan eltünteti a pár órával azelőtt lezúdult ipari mennyiségű havat. Egész tavasz lett délutánra a délelőttből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése