Itt van, megjött N-i már megint. Dávid berekesztené a blogolást - meg is értem, mivel minimum fél éve nem közölt semmit, ha jól tévedek. De NEM és NEM. Ez a blog marad, mert kell nekem, és bizonyos visszajelzések is azt engedik sejteni, hogy haszna és közönsége van nekije. Hát akkor kezdjük is.
Köszöntjük a kedves olvasókat - Lectoribus salutem d.
Gazdaságpolitikai híreinket hallják: Dávid dolgozik Vollzeit-ban, túlórázik, majd beleszakad. Utóbbit csak félig tessenek ironikusan érteni, tényleg nem bírja jól, az otthoni munkahelye után ez fizikailag túlontúl megterhelőnek bizonyul. Él a remény, hogy belejön, és felhagy az olyan bugyuta szokásokkal, hogy a 130 kilós munkatársával hetvenkednek: ki mennyi csövet bír megemelni egyszerre - ebből otthonra a nyúzott ábrázat és a véraláfutások maradnak. Ezzel együtt szépen keres (nem engem!), és mint tudjuk, aki keres, az talál. Főzni már nagyon keveset segít, ez nem is tetszik. Részemről félidőben dolgozom, augusztusban pedig semennyire sem: a főnök szerint felforrt agyvízzel nem lehet nyelvet tanulni, sem pedig tanítani, és hát ebben némileg igazat is kell adnom neki. Ennek köszönhetően még csak némileg lázadozom a rám maradt háztartási teendők súlya alatt, de amint visszanyerem a teljes foglalkoztatásomat, bizony itt rend lesz teremtve. A jelszó: "Anyánk (önfeláldozó) modelljei károsak az egészségre".
Kulturális újdonságaink következnek: Nagyban belevetettem magam egy okos elképzelés még okosabb megvalósulásába, amit livemocha-nak hívnak, és ingyenes, ám roppant hatékony módja a nyelvtanulásnak. Jelenleg a török nyelv van soron, ha felvittem középfokra, jön az olasz, a román (N-i, az újrakezdő), a francia, meg még néhány. 16 nyelv a cél, mert az a kedvenc számom. Tessék nyugodtan egy kezdő nyelvzseni pökhendi hetvenkedésének betudni, tán az is marad, tán nem. :) Dávid is halad a némettel szépen; olyan szavakat hoz haza a munkahelyéről, hogy csak nézek, mert még sosem hallottam őket 17 évi némettanulás- és jópár évnyi tanítás alatt. Elértük, hogy jóval gyorsabban reagál németül, mint az, aki táblázatok alapján próbál meg mondatokat összerakni. A szókincse és a nyelvtana természetesen fejlesztésre szorul, de alakulóban van. Más nincs: színházba-moziba-múzeumba nem járunk, filmeket ritkán nézünk, zenét hébe-hóba hallgatunk, én gyártok koreográfiákat és előbb-utóbb majd táncolunk, de még nem. Nem festünk, nem írunk verset vagy zenét, nem tanulunk történelmet, nem tanulmányozunk irodalmat. (De mindez eljövend, ha Kedvesem nem mint lemerült elem tér meg kicsiny lakunkba a hatalmas raktárakból.) Viszont ami a könyveket illeti, Dávid olvas nekem. Esténként. Mesét. Nem vicc, és nem felkészülés az apaszerepre, egész egyszerűen felfedeztük, hogy ő szeret nekem olvasni, én szeretem őt hallgatni. Hát erre varrjanak gombot a tisztelt Hölgyek és Urak. 27 évesen mese az ágyban. Tudom, ráérnénk vele öregkorunkban, most mást kellene mívelni, igen-igen... de öregen már rosszabb az ember szeme :P
Egészségüggyel kapcsolatos híreink a következőek: Dávid véraláfutásaitól és karcolásaitól eltekintve remek egészségnek örvendünk. Egyszer leégtem, volt némi émelygés is a dologban, mára viszont nyoma sem maradt. Eszünk. Sokat. Erről lesz egy külön poszt, képekkel. Már készül. Napi egyszer azért szokott meleg étel kerülni az asztalra, magyaros, kínais, olaszos, mindenféle. Dávid talált egy sütőt, amely az első sütésnél ugyan felmondta a szolgálatot és amúgy is meredeken retkes, de egy meggyes piskótát azért sikerült benne összehozni. Több mozgás kéne, meg kevesebb édesség - úgy falunk, mint a gyerekek.
Akkor jöjjön a pletykarovat: tegnap voltunk 6,5 évesek. Ugye, mint az országút, olyan öregek vagyunk együtt? Még mindig nem unjuk, mert egy ideje fölfedeztük, hogy orron át lehet kommunikálni (senki ne gondoljon gusztustalan dolgokra!). Legalábbis Dávid szentül hiszi, hogy ha az orrát az enyémhez dörgöli, akkor utána gondolatokat lop tőlem, vagy én lopok tőle. Ez legalább további okot ad arra, hogy orroljunk :D Lehet, hogy ez most túl intim információ volt egyeseknek, de akik jól ismernek minket, azok tudják, hogy a nyilvános csókolózás valahogy nem a mi asztalunk - ellenben az "eszkimó-puszit" bátran és különösebb zavarban levés nélkül vállaljuk. Voltunk egy esküvőn is nemrég, Dávid volt évfolyamtársa elvette azt a lányt, akivel régen nemzetközi latin-versenyen voltam. Mert a világ kicsi, az emberek pedig mindenütt ott vannak benne, gyakran jó közel egymáshoz. Ez volt az első olyan esküvő, ahol tetszett a pap beszéde. Vicces volt, alapvetően vidám és személyes, nem sablonos, és ahogy Dávidot elnéztem, olykor megható is. Aki viszont a házassággal kapcsolatos terveinket firtatná, annak üzennék, hogy ne tegye. Quod dixi, dixi, quod scripsi, scripsi :)
És akkor végezetül az időjárásról: általában felhős az ég, szórványosan előfordulnak záporok, zivatarok. Esetenként jégesővel, hatalmas viharos széllökésekkel tarkítva, hogy alig tudom becsukni az ablakot! Néha becsap egy-egy villám a közelben, a múltkor akkorát reccsent, hogy a szomszédos parkolóban visítva adta tudtunkra egy autó, hogy ő bizony fél. Napközben pár órára kisüt a nap, a hőmérő higanyszála viszont ritkán éri el a huszonöt fokot (ámbár a múltkor, mikor rásütött a nap, úgy elszégyellte magát, hogy felment 50 fokra, bizony). Mindez a hegyvidéki éghajlat változékonyságának köszönhető, de meg lehet szokni ezt is. Vidám esőfelhőket szoktunk küldeni Magyarország felé - ha lecsap egy kiadós zápor, vagy rátok szakad az ég, gondoljatok hálával ránk :D
Kedves nézőink, friss híreinket hallották Ternitzből. Gasztronómiai rovatunkkal hamarosan újra jelentkezünk,addig pedig minden kedves olvasónknak kellemes időtöltést és kevésbé moderátoros stílust kívánunk. A viszontlátásra. XD