2012. január 4., szerda

Gini, kínai, egyéb izgalmak

Tapasztalatok alapján bátran kijelenthetem, hogy McDonald'sban reggelizni mégsem jó dolog. Egészségtelen is, drága is, és úgy eltelít, hogy egy rendes ebédhez már semmi kedvem nem maradt. Viszont végre találkoztam Ginivel - vele még a gimnáziumból ismerjük egymást. Gyógytornára jártunk együtt... mikor először megláttam, egy kis, max. másfél méteres, cérnavékony leányzó állt előttem, fenékig érő koromfekete lófarokkal, hatalmas szürkéskék szemekkel és hozzám képest mínusz három és fél évvel. Ma pedig az én még mindig filigrán termetű, még mindig hosszúhajú és nagy manószemű Gini barátnőm egy étterem helyettes séfje és eljegyzett leány, saját lakással, hiteltörlesztéssel, 2,5 éves boldog kapcsolattal és mérhetetlen nagy felelősséggel a vállán. Nem teheti meg, hogy csak úgy kimarad a munkából, vagy elmegy bulizni, mint ahogy a korabeli fiatalok többsége teszi. Az idő bizony senkit se kímél, drasztikus, ám módfelett igazságos módon.

A kínai ruhaüzletekben meg nem lehet kapni olyan jóféle, halcsont nélküli cicifixet, amilyet egy-két éve még sikerült beszerezni. Illetve lehet, végülis Dávid talált. Igen, Dávid, igen, melltartót. Addig tipi-tapogatta a kollekciót, míg fellelt pár olyan példányt, amikben csakugyan nem volt halcsont. Később ugyan kiderült, hogy rám egyik sem jó, mert ez csak a kiskamaszoknak járó kiváltság: halcsontmentes, szivacsos melltartó - hadd ne zavarja a leányzókat a mell egészséges fejlődésében. Nem nő tovább a melled? Így jártál, hordjál fincsi halcsontosat, ha már meg merészeltél öregedni! Ja, hogy esetleg nyom vagy szúr? Hát kérem, a női sors csupa szenvedés, ebbe tessék belenyugodni, illetőleg spéci fehérnemű boltban már 8000 forintért hozzájuthatsz, te kis finnyás, úgyhogy fogd csak be a panaszos szádat. Még jó, hogy jóanyám anno bölcsen bespájzolt 200 forintos halcsontmentes szivacsos melltartókból... Ja igen, a fehérneműboltba is Dávid ment be, nekem eszembe (hova???) se jutott. Ahogy jóanyám fogalmazott: "Csúcs ez a pali!"
Volt ma még egy rövidebb látogatásunk Andinál. Az Anna nevű lány újfent elbűvölte Dávidot, és valszeg rájött, hogy engem nem lehet, vagy ha igen, akkor ahhoz több kell némi fogóreflexnél meg bambulászásnál. Mindenesetre ma jobban produkálta magát, ugyanis visított párat (amilyen kicsi, olyan hangos is tud lenni, jáááááj), mikor meg már elmenőben voltunk, némi hangicsálás is elhagyta egyelőre fogatlan szája kerítésit. A visítás megijesztett (szerencsére Andi igencsak a TOP-on van babanyugtatásban, ezúton is üzenem, hogy szép volt!), a gőgicse pedig meglepett, főleg, mivel néha igencsak hallani véltem két aaaóóóeeőőii között a "HÜLYE" fonémasort... komolyan.
Végezetül: a Farmville továbbra sem működik rendesen, Gerit viszont felköszöntöttük, volt ünnepi vacsora meg sziporkás torta. Párbeszéd az asztalnál: "Ez milyen torta?" "Rigójancsi." "És mi van benne?" "Hát Rigó Jancsi!" És EZ kivételesen NEM DÁVID VOLT!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése