2013. június 24., hétfő

Holnap megint magamban

Ugyanis a főnök meg Ági szépen elpályáznak Szarvasra, gépet népszerűsíteni. Én meg koslathatok egyedül az irodában.

Az ilyen napokat valójában nagyon nem szeretem. Elvileg szabad kezet kapok minden fölött, gyakorlatilag vagy épp megesz az unalom, vagy egyszerre kezd el csörögni legalább két telefon. És mikor visszajönnek, másnap kiderül, hogy valamit nem úgy kellett volna, ahogy, hanem máshogy. Főleg Ágin szabadul el ilyenkor a kontrollálhatnék, mivel egy nap alatt is annnnnnnnnyi minden történhet. Háde nem? Szerencsére hamar el is múlik az effajta ellenőrzősdi, pár óra kell csak hozzá.

Oly mértékben belustultam pedig, hogy nem is főzök holnapra, pedig pár ételnek kéne már az elkészítés, hogy ne a kukában landoljanak. Dávid meg közben hűségesen és szorgalmasan mosogat kint... miután rendezte a gépén az összevisszaság egy részét.... és eljött velem vásárolni... és tűri a hisztijeimet a fényképekkel kapcsolatban, amiket csak lassan tudok betölteni... és miután állított a zuhanyzós hűmérsékleten, ami össze-vissza ingadozik, és ami miatt nem lehet rendesen zuhanyozni, mert vagy leforrázod magad, vagy megfagysz...

Hát na, Dávid kitesz magáért, én meg mostanság csak a nemesebbik felemet teszem ki. És rútul szégyellem magam. Össze is leszek kapva, már holnap, nem igaz már.

Néha a stílus messze bolyong, mint fénytől az árnyék... ez biz hexameter. Nézi a pentametert.

A fogalmazásmódom is rég volt ilyen semmis, ilyen pongyola. Vagy csak árnyékra vetődtem...

Itt is van némi... setétség.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése