2013. június 27., csütörtök

Szerda és csütörtök... a frizura még mindig tart

Ez két darab hiperintenzív nap volt, igazán a javából. Szerdán Ági eleve később jött, mert be kellett iratnia a fiát az új iskolába. A fiú angolból bukott, úgyhogy kevésen múlt, hogy mégis fölvették. Áginak nagy kő esett le a szívéről...

A nagy pörgés egy gép eladásának volt köszönhető... bár utólag elnézve kissé korai volt az öröm, ugyanis egy konkurens cég kissé beleköpött a levesünkbe. Ennek köszönhetően volt ma, azaz csütörtökön extra adag hajtás, extra adag feszültség, és emiatt voltam bent még este fél kilenckor, és kezdek holnap háromnegyed nyolckor. Vannak ilyen rázósabb időszakok.

A szerdai meggyes piskóta elfogyott szépen, pedig nem is volt kellőképp átsütve. Énekelni nem mentem, mert valahogy Dávidnélkül nem akaródzott az elindulás, neki meg csütörtökön vizsgája volt. Meglátjuk, hogy sikerült - írásbeli lévén még bizonytalan az eredmény.

Ebből a bejegyzésből a későbbi visszanézés folyamán valószínűleg nem fog átadódni az az intenzivitás, ami a két napra jellemző. Lényeg a lényeg, hogy Dáviddal tegnap is fél kettőkor aludtunk el (kelés fél hétkor), és ma sem jutunk korán az ágyba...

Most épp Rúzsa Magdi és a körülötte előfordulók művészete ragadott meg így tizenegy óra tájban...

Ez tetszik egy ideje, csak eddig nem volt egészen világos a szövege. Most viszont már a dallama is megvan, meg a méltő kíséret is.

Szerintem csak le kéne feküdni aludni.

Okossssssss ember aszongya:
Ha mindenki azon van, hogy ne bántsa meg a másikat, akkor nem lesz hiba, és nem lesz miből tanulni... megáll az emberi kapcsolatok fejlődése.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése