2013. június 25., kedd

Nem épp az unalom győzött

Ez az a nap volt, amikor annyi telefon - megrendelés - egyéb feladat jut egy emberre, mint máskor hármunkra három nap. Csak be kéne már vezetni azt a jó szokást, hogyha pang az üzlet, akkor engem jól hátrahagy a másik kettő... eleddig garantált sikerélményt lehet jósolni a cég javára a műveletnek.

Szóvalhogy nyolckor kezdesz és fél hatkor még bent vagy, egy magántelefont alig tudsz úgy megereszteni, hogy közben ne jönne be két-három munkahelyi hívás. Kifogsz egy kérdőívezős telefonos kisnőt, aki csak pár kérdést, persze... és tizenhárom perc múlva, a lefáradástól nyúlott arccal köszönsz el, hogy akkor szívesen.  Megrendelnek egy rakat dolgot, hoznak egy rakat dolgot, a GLS-es srác megjegyzi neked, hogy ilyen munkahelyen ő akkorákat aludna, mint a ház, és hogy én itten egyedül biztosan egész eddig homo-pornót néztem. Persze, csak azt.

Még talán mindig jobb, mint unatkozni. A gond csak az, hogy holnap is korábban kell kezdenem, mert Ági a kisebbik fiát íratja be az új iskolába. És este elvben buláj van a karaoke-zós csapattal.... csak oda tudjak érni. Nagyon rég nem énekelem már nagyobb közönségnek. Az előbb viszont egy népdalcsokrétára valót megeresztettem itthon, Dávid legnagyobb örömére, aki ezáltal sem tanulni nem tudott, sem bealudni a tanulnivaló fölött. Szegény... mindjárt meg is sajnálom, de csak finoman...

Eközben egy kaján kis dal jár a kajla fejemben, ez ni:

Félre bánat félre bú, bolond aki szomorú.
Lám én milyen víg vagyok, hahahahaha
Lám én milyen víg vagyok, a szeretőm elhagyott, a marha
 
Ha elhagyott hagyjon is, megélek én magam is
Lám a bazsarózsa is...
Mégegyszer
Lám a bazsarózsa is kinyílik az maga is, ha muszáj

Sűrűn csillagos az ég, majd eszedbe jutok még
De már akkor késő lesz,
Sajnálom
De már akkor késő lesz, mert a szívem másé lesz,
Ha lesz
Is lesz, mert lesz!

A piskóta meg közben csak kisült, itt csábítgat kifele, de nem megyek. Egy rakat ótvar jellegű cseresznye van benne, Ági kapta valami szomszédtól, de olyan rózsaszín és éretlen, hogy csak több kisebb falással lehet leküzdeni a torkon, és még akkor sem garantált az eredmény. Ezek szépen ki lettek magozva, pár kukac ki lett mentve (kényszerlakoltatás vót), a cserik pedig kaptak egy jó adag brandy-aromát, meg édesítőt, és mentek ázni. Némi ázás után pedig a piskótában ladoltanak.

Csakcsak lesz így valami ehető ízök... talán. A piskóta holnapi ebédnek lett sütve, és nem utolsósorban cseresznyementés gyanánt.

És akkor az okosság-igazság: Az, hogy valami jó vagy rossz hatással bír, csak felhasználás (no meg értékítélet) kérdése. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése