Leginkább csak rajzfilmeket néztünk (utóbb A mágia színét, előtte ismétlésnek a 12 hónapot) és ma beiktattunk egy kisebb kirándulást is, biciklivel.
A kölyök úgy döntött, megerősíti láb- és egyéb izomzatát, ugyanis ma pl. szünetmentes táp módjára rúgja szét a belső részeimet, de azt legalább folyamatosan. Dávid azt mondta, nyugtasson a tudat, hogy pár hónap múlva már nem engem fog rugdosni.
Egyelőre viszont még ezt teszi. Tegye, tudjuk, hogy él, és van benne enerdzsí.
Bennem is van. Meg Dávidban is. Ha épp nem lesz úrrá rajtunk a lustaság, akkor igen hasznos dolgokat is ki tudunk belőle hozni.
Teszem-azt elterveztük a szabadságolós hetünket. Megnéztük az ágyakat, a szőnyegeket, a bevásárlási lehetőségeinket. A fűtőtesteket is. Kocsikat is, de ott még nem tartunk.
Holnap pedig... a holnaptól megint félek. Ugyanis egyedül leszek... megint. És az ilyen napok általában nem kecsegtetnek túl sok jóval.
Hogy miért üldözök még mindig tudós megszállottsággal egy bizonyos technológiát egy bizonyos húsipari termék legyártására, azt nem tudom - de addig nem nyugszom, míg a végére nem érek.
És most következő héten kellene két orvosi vizsgálaton is átesnem, hogy meglegyen a sárga könyv kitöltve. Remélhetőleg meg is szervezem mindkettőt. A cukortesztelésért nem rajongok túlzottan, négy órát fog elvenni az életemből, kettőt a munkaidőmből... pfff.
Ja igen - kipróbáltuk az interneten vett használt "úszómedencét". Szuperül szuperál, csak háromnegyed óra fölfújni (NEM emberi tüdőből).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése