Vicces nap van ma, amolyan fekete humorú.
Természetesen azzal kellett kezdődnie, hogy a munkahelyen a gép harmadik bekapcsolásra is kikapcsolt. Ez ilyen - én benyomtam, ő betöltötte szépen a Windowst, majd azt mondta: hagyj békén - és kikapcsolta magát. Sem vírusirtással, sem gyanús programok bezárásával nem lehetett jobb belátásra bírni, ezért a nap hátralevő részét csökkentett üzemmódban vitte végig. Holnap pedig Ági is megtudja, mi az a csökkentett üzemmód (ha még nem tudná).
Ennyit arról, hogy milyen jó lesz egyedül bent dolgozni.
Itthon aztán a tükörben szemlélve magamat arra jutottunk, hogy tényleg fotóérett már ez a has. De persze nem mutatjuk meg, senkinek. Még mit nem? Mondtam is Dávidnak, hogy eddig ez volt a mottóm:
"Ha megrázom a seggem, megremeg a F/föld" - erre most írhatom át, hogy ha megrázom a hasam. Meg is ráztam.
10 perc múlva megremegett a Föld. Vagy a föld, ki tudja. Polcok citeráztak pár másodpercig, és az ágy, amin feküdtem, szintén bemozdult kissé. Kellett nekem jósolgatni... Szóval 30 csaknem évnyi evilági pályafutás kellett ahhoz, hogy megtapasztaljak egy hangyányi kis földrengést. Meredeken élveztem, nem is értem, mit szörnyülködnek a Facebook-os ismerőseim. Senkit nem emelgettek-rázogattak gyerekkorában, vagy mi? Pedig csuda móka.
Ezután Dávid elment énekkarra, majd hazajött. Én meg mondtam, hogy éhes vagyok. Mehettünk kebabozni a magyarokhoz, azt hittük, van 8 percünk odaérni. Kiderült, hogy egy fél órával tovább vannak nyitva, huhh.
Dávid ott is emlegette a hasamat, hogy megint nőtt, pedig ő aztán nem méri centivel... Mondtam neki, lenn egy tippem, hogy mit mérjen.
Ő erre, hogy neki is - majd a mellemet.
Én erre, hogy azt ugyan mérheti, mert az még duzzadni is fog, meg nőni is, ellenben az ő testrésze már nem, azt aztán centizheti.
Ekképpen viccelünk mostanság.
És este is, azaz most nemrég, miután a kebabostól elhozott étkeket az ágy melegében bevermeltük. Dávid keze a hasamon, közben arról beszél, hogy ő most aztán már eleget keres. Mondtam neki: és talál is valamit?
Mondta, hogy igen... mutatta a hasamat. Én meg, hogy találhatna inkább pénzt.
Erre mondta, hogy azért így ne hívjuk. És ne legyen Mónika se, mert az olyan, mint a money-ka. Erre a kölyök már nem bírta a poénok eme magas szintű röptét, és belerúgott. Dávidba. A kezébe, ami a hasamon volt. Dávid kétszer említette ezt a Money-kát, két rúgást kapott. Én meg csak lestem, mert ilyen még nem volt, amikor egyedül vagyok. Mondjuk nem is alkotok ilyen jellegű poénokat.
Vicces nap ez, akárhogy is nézzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése