Ma kipróbáltam a teniszezést a főnökömmel. Az eseményt persze hosszas utánajárás előzte meg, hogy kinek mi a véleménye a terhes teniszről... Nos: egyesek csípőből ellenzik, mások csak óvatosan ajánlják, főleg gyakorlottaknak, megint mások szerint ha nem esel el és nem vereted hasba magad a labdával, baj nem érhet.
Én valamiért az utóbbiak véleményére akartam hallgatni.
Éééés....
Nm történt az égegyadta világon SEMMI. Márhogy semmi rossz. A kölyök se nem rúgott, se nem méltatlankodott, végig teljes nyugalom volt. Jómagam az egy óra tenisztől némileg kipirosodtam, de olyan cudar jókedvem kerekedett, hogy utána énekeltem az öltöző folyosóján, a zuhany alatt, az utcán... Meg tánclépésben haladtam itt-ott, és úgy általánosságban fel voltam dobódva. Úgy, ahogy ritkán vagyok. Még most sem sikerült teljesen leállni... lehet, hogy reggel izomlázas fáradtság lesz a jutalma a mai (ki)csapongásnak.
Cili pedig megjöve a Bécsből fél tízkor induló vonattal. Elé mentünk, hazakísértük, ettünk meleg csavorát (ez a vacsora elnevezése, mégpedig azé a vacsoráé, amit a gyorskajáldában lehet kapni és nem én főzöm). Utána még lazultunk egy csöppet... tessék nem sandán a bejegyzés időpontjára pillantani. Volt itt zene, füst, csoki, bor (jól van na, nekem nem), kulturálódás, énekelés.
Most viszont ideje a holnapra is gondolni - így aztán az ágyak felé vesszük az irányt.
Ja igen - mostantól szabadságon vagyunk. Egy hétig. Sokfele meg fogunk fordulni, legközelebb november 4-én látom újra a munkahelyemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése