Tegnap a Roxban voltunk éjfél utánig, azért nem lett blogolva, főzve stb.
Ma meg elkísértem a főnökömet egy találkozóra az egyik 30 évvel ezelőtti osztálytársával - aki 3,5 órán keresztül beszélt, kisebb kivételektől eltekintve megszakítás nélkül. Érdekes egy ember, az tuti.
Én meg kevésbé érdekes módon fáradt vagyok. Dávid meg leadta a projektmunkáját, lehet örülni (és készíteni a következőt, hehe).
Szegény máglyarakás nem akar elkészülni sehogy se, de majd csak összejön az is valamikor. Kb. mint a jordániai beszámoló. Valamikor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése