2017. március 3., péntek

Fogas?

Nem tudom, tegnap mi üthetett Dottiba, de nagyon nem ment neki az alvás, és alig tudtam leszedni a mellemről. Ahogy a fáradtság miatt ma ugyanúgy.

Szerencsére előbb-utóbb győz a csöndes álom, mint pl. most. Ilyenkor nyugtom van. Lehet, hogy a szavasodás teszi ilyen érzékeny idegzetűvé mostanság, pillanatok alatt bővül a szókincse, csak lesek, hogy ez is megy meg az is megy. Már nem bírom követni. Panni pedig Dotti minden elvetemült ötletére ugrik, hogy éniiis, mert ő sem szeretne kimaradni a jóból. Nem hittem volna, hogy a kisebbik lesz az értelmi szerzője a kitalációiknak.

Dávidnak viszont próbálok némi rendes életet tanítani: nem hagyunk elöl ételmaradékot (főleg mivel jön a meleg és vele a muslicák), ebéd után gyümölcs a gyerekeknek, utána pedig fogmosás, az elöl maradt ételt befedjük, vagy hűtőbe tesszük, az asztalt letakarítjuk. Nagyon sajnálom, hogy ezeket most kell 33 évesen a fejébe verni, mert őt nem akartam nevelni, viszont nem tűröm, hogy rossz példát kapjanak a gyerekek és megegyen a mocsok meg a rendetlenség. Ha így, akkor így. Eddig is küzdöttem ellene, ezentúl pedig kétszeresen is fogok. Ennél mindenki többet érdemel a családomban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése