Szépen kilábaltam a tüszős mandulagyulladásból. Dotti meg tegnap este belelábalt a hányós-hasmenős vírusba, szerintem valamelyik szomszéd gyerektől szedhette össze, akik a robogókon robognak előszeretettel. Fene azokba a srácokba, nem is barátok, minek kellett ezt...
Volt egy pocsék éjszakánk kettőnknek Dottival, na. Ma délelőtt is hányt még. Onnantól tényleg csak nagyon apró falatokban adagolt ételt kapott, az új trendeknek jól szembemenve maradtunk a sóba-vízbe-főtt-krumplinál, meg a víznél. A teát nem itta, akárhogy kínáltuk is. Az almalevet igen. Estére egy kis narancsot is harapott, eddig nem lett baj belőle. Most piheni ki az egész napos fáradalmakat - amúgy a kedve csak hullámokban volt rossz (=nyafka), voltak kifejezetten vidám időszakok is.
És még valamivel megörvendeztetett minket - elkezdte kimondani Panni nevét rendesen csütörtökön. És utána az enyémet pénteken. Úgyhogy a 6-7 hónapos kora óta használatos "Enne" lassan feledésbe merül, csak akkor szedni elő, ha nagyon szeretné, hogy én vegyem ki az autóból és ne az apja. Akkor ezt kiabálja. De mikor megkérdeztem, hogy is van a nevem valójában, rám nézett és szépen elmosolyodva elszótagolta:
En-KA! Panniból se lesz többet Pot(t)ó, pedig az is jópofa volt. Nagyon szépen hívja, hogy "Panni". És mondatokban beszél, ami nagyon hihetetlennek tűnik, minekutána Panni ebben az időben csak egyes szavaknál tartott, a tárgyeset nála még sehol se volt 18 hónaposan, és a szókincse is kb. 50-60 szóra korlátozódhatott becslésem szerint (no meg visszanéztem pár videót is).
Dotti ilyeneket mond: "Nem kérek...takarókat. Szeretnék.. almalét." Nem barokk körmondatok, de nem semmi. És múlt időt is használ: "Játszottak...labdával." "Elment...busz. Zöld busz."
Szóval most jön csak a java, már dörzsölöm a tenyeremet, miket fognak Pannival összevitatkozni ketten. Ma Panni valamit birizgálni szeretett volna Dottin, mondtam is, hogy ilyen esetekben a "Hagyd abba!" igen hatásos lehet. A gond csak az, hogy Dotti továbbra is franciás jellem, nem szereti a szóeleji H-t, és a HÓ és HAT kivételével nem is ejti sehol. Mikor Panni ismételten piszkálni szerette volna Dottit, ő harciasan rákiabált: Agydabba!
Várom a hétfőt. Fél 12-t. És szegény Dávidra kb. 40-szer szóltam már rá az elmúlt két héten, hogy akarni a vécén kell. Ma edzettek Pannival, és Dávid meg szerette volna mutatni, hogy megy a hátrabukfenc. Meghúzta valahogy a nyakát, alig tudja balra mozgatni... ááááá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése