Remekül összeszedtem (a munkahelyem a gyanús) egy tüszős mandulagyulladást, már nem is tudom, mikor volt ilyenem utoljára. Ma már nincs lázam, tegnap boldogítottam vele anyámékat még Pesten, no akkor elég ramatyul is néztem ki.
Ma alkalmam volt megfigyelni, Dávid hogy tököli el a gyerekekkel a délutánt. Szundika-time kb. négyig vagy tovább, vakarózás, tökölődés, uzsonnázás háromnegyed órán át, lassú szedelőzködés. No, ma odacsaptam kissé, ezért az uzsonna "csak" 30 perces volt.
Legfőbb ideje, hogy őkelme elhúzzon dolgozni, a gyerekek meg szeptembertől az óvodában majd tanulnak tisztességet, meg 15 perces evést, nyammogás és kívánózás nélkül. Egyre jobban úgy látom, hogy rájuk fér, mielőtt még két kis elkényesztetett picsurina lesz belőlük. Ha én itt vagyok, meghajtom őket, mint a vásári lovat, de az apjuk elül-hátul nyalja őket (nem szó szerint persze), aztán jönnek a laza erkölcsök, meg a mit csináltatok egész délután, ha így néz ki a lakás című lemez, tőlem, este hétkor, amikor baromi sok kedvem van ám a szennyesüket vakargatni mindenhonnan. Most kb. egy hétig úgyse megyek dolgozni, kicsit beléjük nevelek némi gyorsaságot meg tisztességet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése