Jó látni, hogy Panni és Dotti mennyire összenőttek. Panni a szócirkalmakban jeleskedik, Dottinak meg kétpercenként eszement ötletei támadnak, amiket persze, hogy a másiknak is meg kell csinálni. Letolt harisnyanadrággal botladozni sámlival a kézben a nagyszobában, vagy az apjuk forgó irodaszékébe akaszkodva rohanni körbe-körbe, óriási kacagásokkal. Magasról az ölembe bukfencezni. Két kanállal enni a golyós levest. Üvölteni, ha meglátnak, mint a kecskék, hogy MEEE, MEEE, MEEE! Pedig már mindketten szépen, tisztán ki tudják ejteni az "Enka" és a "mell" szavakat is (nem is beszélve a "kérek"-ről).
Örülök, hogy jó testvérek, és mindent megteszek, hogy azok is maradjanak. Egy testvér remek támogatást tud nyújtani a hétköznapokban, nagyon építő jellegű kritikus tud lenni, és ... na, KELL.
Persze össze is tudnak kapni, de nem durván és végképp nem gonoszul. Az még hiányzik, mert nem járnak óvodába. Emlékszem, mikor a két és fél éves kislány úgy fellökte az akkor egyéves Pannit hátulról alattomban, hogy csak lestem. A magam gyerekkorából emlékszem még, hogy az ártatlanság csak egy hagymázas felnőttes romantikus elképzelés a gyerekkorról. Nem árt, ha védik majd egymást a lányok másokkal szemben - lesz mire felkészülni szeptemberig.
1 megjegyzés:
:) :) :)
Megjegyzés küldése