2017. március 15., szerda

elfelejtettem

... az izgalmas dolgokat.

1. Dotti 11. foga, avagy a bal felső őrlő tegnap kibújt, szép hegyes, ő mutogatta. Tiramisuval lett megünnepelve, büszke és "bóóóldog" volt, mert megint a Halász Judit-féle Boldog születésnapot kellett énekelni neki. És reggelente is úgy kel, hogy Bóóóódog... TORTAAA!

2. Jóanyámnak igaza van, azért járnak rám ennyire még mindig szopatilag, mert hagyom. Ennek eredményeképpen, mikor hazaestünk Pestről vasárnap éjjel, fejembe vettem valamit. És hétfőn el is kezdtem megvalósítani. Dotti hétfő délután kapott anyatejet, de mondtam neki utána, hogy kis szünet, és majd kap megint. Új volt neki, nem is hisztizett, csak próbálkozott még vagy 20 percig, és aztán egy dalra elaludt. Hétfő este aztán rájött, hogy ez nem feltétlenül az ő javát szolgálja, és éktelen hisztit csapott, sok hangos kéreeeeeekcéé-vel, meeeellleeettt-ordításaal, no azt a 30 percet nem kívánom senkinek. De fölfogta, hogy szopat után szünet, és végül csak elaludt - és vagy hajnali négyig úgy is maradt, ami rekord.

Kedd délután kis nyűgösség, és nemalvás. Este a nemalvás miatt csak kis nyűgösség, és bealvás a dalra. Ez volt a könnyebb dolog.

Szerda délután. Nem nyűgös, de próbálkozik, és mesél, és az istennek nem akar elaludni. Végül sikerül.

Szerda este. Egyszer próbálkozik, kissé nyöszörög, de már ő mondja a szopat után, hogy Szüneet, és lejön magától, gyakorlatilag úgy kínálom, hogy de tessék, van még. Elfogadja, de lejön magától és örömmel kucorodik mellém, kéri a dalt. Nyöszörög, mert nehéz még, és a karom nagyon kell persze. De a mell már nem.

Szerintem jól halad, és mintha stabilabb is lenne az alvása így. Szintlépés van megint. Éjjel adok neki, hogy ne legyen nagy megrázkódtatás. De már nem kell annyira, és annyiszor.

3. Tegnap alkottunk magyar zászlókat és kitűztük. Ma délben (mert reggel elfelejtettük a nagy XXXLutzba menésben) kitűzésre kerültek a kokárdák is. Délután a kanapén heverve észrevettem, hogy rajtam piros felső van, Pannin fehér-jellegű, Dottin zöld. Megint kiraktuk a magyar zászlót, ezúttal saját magunkból. Dotti ki tudja mondani, hogy kokárda.

És gyógyulok, nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése