Könnyű annak, aki lófarokban hordja, és a hóesést a meleg szobából lesi vidoran. Azért addig evett a veszett fene, amíg csak kimerészkedtem, hogy egy - a főbérlőnktől ellesett - módszert alkalmazzak. A főbérlőnkről pediglen az alábbi dolgokat érdemes tudni:
- rengeteg ingatlant ad bérbe, és kvázi ebből él, nem is akárhogy
- hetvenvalahány éves
- ötvenvalahánynak néz ki
- férfi, jó humorral, kb. 1,80 méterrel, frissen elvált
- nem iszik alkoholt, mert valami spiritiszta-jellegű társulat tagja, egészséges életmód és társai, ezek szerint neki be is jött
A módszer pedig a következő:
1. Végy egy adag friss fehér havat. Megvan? Na ugye, eddig nem nehéz.
2. Most végy két lábat, amin járni is tudsz - a magadé pont megteszi.
3. Távolíts el a lábadról minde nem odavalót: cipő, csizma, papucs, zokni, bokaperec, banánhéj, jancsiszög, miegyéb. Visszér maradhat, bár nem ajánlott.
4. Vértezd föl magad némi "jó lesz ez nekem"-mel.
5. A józan eszed veszejtsd el pár röpke percre, vagy csak hagyd a meleg szobában.
6. Hess ki a hóba mezítláb, sétálj, ugrálj, csak ne állj egyhelyben.
7. Ha eddig eljutottál: csak halkan szidj (a felmenőim emlegetése pedig tabu, mindennemű kontextusban).
Ezt műveltem a múltkorában, majd ma is, végül pedig Dávidot is lecsábítotam némi szilánk-randira - a séta után olyan érzése van az ember lábának, mintha apró kis jégszilánkok ezreivel kezelnék akupunktúrásan. Szívet-lépő élmény volt, mert a lábnyomaink egy naaaagy szívet formáznak az udvaron. Állítólag módfelett egészséges, nekem csak vérpezsdítő és jó. A brokkoli meg bemondta az unalmast, vagy csak irigy lett a szépen zöldellő fokhagyma-szárakra, mert besárgult. Ergo brokkolikrémleves sztornó. Törökül meg hiába vagyok túl egy szép adag anyagon, ha egy egyszerű, alapfokúnak álcázott párbeszédből is alig étek valamit. Vagy csak türelmetlen vagyok, szokás szerint, és minden kell, lehetőleg azonnal, ha nem rögvest. Én kevésbé vagyok az egészséges életmód híve, mint a főbérlőnk - megyek, falok valamit.