2012. március 13., kedd

Ilyen nincs és mégis van

Ma mondtam Dávidnak, miután megjöttünk a hazafele beiktatott rögtönzött bevásárlásból, hogy jobb lesz, ha leül, mert fura mondandóm van. Se terhes nem vagyok, se ki nem rúgtak, de a hatás így sem maradt el. A helyzet az, hogy...

Ma az Ágnes nevű elöljárómmal ketten tartottuk a frontot, mert a nagyfőnök elment eladói kiskörútra Szarvas közelébe (mint később megtudtuk, sikerrel járt). Ezúttal lényegesen többet dolgozhattam, mint tegnap, és bár a pincsikutya-effektus azért megvolt és egy jó ideig meg is marad, kezd normalizálódni a helyzet. Ágnessel ugyanis ma összetegeződtünk, ez így már jobban indította a napot. Az sem jött rosszul, hogy ma az új útvonalon mentem, és a WLB nevű közlekedési eszköz nagyon elnyerte a tetszésemet. Olyat kell elképzelni, mint a HÉV, csak épp majd minden ülésnél van egy asztalka, rajta újságok, nincs fülsüketítő vijjogás az ajtózáródáskor, és általában véve otthonos kis kocsik vannak. Valamint mintha az lett volna kiírva németül, hogy a kocsi ellenőr nélkül közlekedik... de hogy ennek mi értelme van, és miért írják ki ráadásul, azt nem tudom. Talán csak félreértettem valamit.

Ilyen dolgok miatt persze nem ültettem volna le itthon Dávidot. Az a bizonyos valami az ebédszünetben jött, és egy üveg télire kint felejtett házi uborkának volt köszönhető. "Ági" ugyanis a nővérééktől kapta, csak náluk a kis pince nem alkalmas zöldségtárolásra. Pedig mennyi mindent adnának, csak nem fér hova, így Ági. Én meg megkérdeztem, hol terem az ezerféle földi jó, és azt a választ kaptam, hogy Ági családja kőszegi illetőségű, egészen pontosan a határszélen laktak, mielőtt ő átköltözött volna Ausztriába. Gondoltam, előrukkolok valami "hazaival", és mondtam, hogy Dávid rokonai is ott laktak, valami kis faluban, Horvátzsidány vagy mi ... és itt jött a képbe a HŰŰŰŰ. Ági ugyanis zsidányi.

Ez még hagyján. De ismeri "Irma nénit", "Rudi bácsit", "Polkanénit Szegeden", "Hedviget Kőszegen", Andiékkal (Dávid távolabbi unokatestvérei) egy osztályba járt... és csak sorolta, hogy ez itt telepedett le, amaz meg ott, itt ennyi gyerek van, ott amannyi.

Egy szó mint száz: rokonok. Ági anyja és Rudi bácsi anyja talán, vagy valahogy így, féltestvérek. És valamikor egy ház két szobájában laktak. Ahha. Itt nekem már kb. minden mindegy volt. A múltkor is kiderült, hogy Apol néni ismerte az ex-főnököm apját. Úgyhogy leánykori nevén Soós Ágnes szíves üdvözletét küldi az összes Brezovichnak, Somfainak, Stenszkynek. Én meg egy ideig még fogom a fejem...

2012. március 12., hétfő

Beszámolósdi: egy, két, háááá

Háát megvala az első munkanap. A benyomásokat a főkököm is kérdezte a nap végén. Mondtam neki, hgy nagyon komplex munkakör, emiatt tetszik is, és bőven van mit tanulnom, de már nagyon szeretnék érdemben is dolgozni. Mert ma nem ez ment, és egy ideig még nem is fog szerintem. A csillagok állása ezt súgja, bizony.

Reggel szép időben sikerült beérnem, előtte meg jutott idő egy kiadós háronegyed órás sétára is Mödling és Wiener Neudorf környékén. A hely szimpatikus, van egy rakat patak, és minduntalan hidak ívelnek át fölöttük. Meg kacsák, utóbbiak nem a patak fölött ívelnek, hanem benne, ívesen feltartva hátsó fertályukat, míg az elülső felükkel élelem után kutatnak a vízben.

A kapucsengő viszont nem arra való, hogy hosszan nyomjuk, mint a kacsák a fejüket a vízbe... rossz magyar szokás addig nyomni, mg be nem engednek. Első lecke megjegyezve. Az izgalom valahogy csak addig tartott, míg a vonaton ültem, utána a séta kivette belőlem, és maradt egy lelkes N-i. Így lelkesen szaladgáltam a betanító munkatársnőm után, aki az egyik meg a másik meg a harmadik számítógép között futkosott, telefonált, szkennelt, faxolt, telefonált, aláírt, mailezett, leveleket törölt, leveleket írt, telefonált, számlákat állított vagy javított ki, szálítóleveleket állított össze, címzett meg, ragasztott csomagokra... Nem egy egyhelyben ülős munka, az tuti. Jó nekem az ilyen, az összetettség kreativitásra sarkall, ami egészséges, és élvezetes. Ülni uncsi, röviden.

Nem tudom, milyen elvárásaim vannak, hogy azt képzeltem, ma már önállóan is el tudok végezni valamit. Nem tudok, ha nem hagyják, márpedig egyelőre nem hagyják. Úgyhogy a pincsikutya hevületével járok a másik kettő nyomában, igyekszem megjegyezni a számos, számomra még ismeretlen fogalmat késekről, gépekről, adókról, meg a rengeteg tulajdonnevet, beszállítókét, vevőkét, kereskedőkét, termékekét.

Amire még rájöttem a mai nap folyamán:

- jó lesz ez egy ideig, de megöregedni szerintem nem itt fogok
- minthogy nem itt fogok megöregedni, már csak ezért is igyekszem az itt eltöltött véges időmet mindenki hasznára fordítani
- az ilyen munka kihozza belőlem az éhest --> a napi három szendvics nem tápérték egy ilyen munka mellett, főleg, hogy alig iszom valamit, és nem kávézom
- az ilyen munka kihozza belőlem a művészt --> a hazafelé vezető, majd két órás vonatúton dallamok töltötték meg a fejemet, a vasútálomáson dúdoltam, a vonaton festményekre és regényekre asszociáltam az esti ködös tájban...néha óvatosan még énekeltem is. Hát, ha 7-8 órát henteskésekkel foglalkozik az ember, meg számlákkal, akkor utána valahogy elvágyódik meghittebb körökbe, nem?

Az utazáson holnap igyekszem optimalizálni, megnézve egy másik, ígéretesnek tűnő útvonalat, amit ma - első nap lévén - nem mertem.
Ötsémnek boldog nevenapját, és szinkronos nap van, 12-03-12. Ezt is a számlázásból tudom, bizony.

Most viszont már izgulok

Első munkanap, hujjuj! Eddig nem volt mit veszítenem, most meg majd megesz az izgalom. Tegnap kimaradt

- a blogolás
- a rendrakás
- az autóvezetés

... de legalább lett főzve, meg 2-3 órán át késeket és gépeket tanulmányoztam,van róla jegyzetem is. Na majd este szépen beszámolok, most viszont húzás dolgozni, Bendes kisasszony!

2012. március 10., szombat

Német, sváb, angol, magyar

Ma sikerült elkapni Dávid torokfájásán kívül egy darab Michelle volt-tanítvány-barátnőt, és a kedvesét, pardon, vőlegényét, Frankyt. Franky német, Michelle viszont, nevével ellentétben nem francia, hanem magyar, és elég friss a páros, most fél év környékén járhatnak... talán kicsit több. A kommunikáció rendesen angolul zajlik köztük, ami azért szép, mert ez mindkettőjüknek idegen nyelv. Minthogy azonban Michelle ki szándékozik költözni Stuttgart mellé, muszáj a német nyelvet is nyomatni... ennek érdekében ma Skype-oltunk egy szépet, főleg németül. Franky eredetileg sváb, és kérésre bemutatott némi sváb dialektust. Dáviddal annyit tudtunk reagálni, hogy "ahha...". Itt más nyelvjárás dívik, az biztos.http://www.blogger.com/img/blank.gif

DE! Anno a rádióban sokat hallottunk egy kivehetetlen szövegű dalt, és rákeresve aztán megértettük a szövegét, sőt, jómagam be is tanultam a jó részét. Kiderült, hogy ez az együttes ott Bayern felé is igencsak népszerű, úgyhogy nem kellett elsüllyednünk szégyenünkben, hogy hozzá se tudunk szagolni a Dialekt-hez. Itt van a dal; Hochdeutsch-on nevelkedett egyének fenntartásokkal kezeljék, aki meg olyan szerencsés, hogy semmit sem ért belőle, hallgassa bátran, vidám, élvezhető nóta.

Dávid egyébként megkésve csatlakozott a beszélgetéshez, mert elugrott a bolhapiacra. Hozott... két selejtes elemes helikoptert, hogy egy jót összeeszkábáljon majd belőle - még távirányító is kell hozzá. Meg kis török pénztárcát. Meg nyomásmérő kinézetű hőmérőt. Meg autószerelői kézikönyvet, szigorúan németül. Meg egy eszméletlen napszemüveget. Meg egy olyan alátét-félét, amit a sniccer, vagyis a szike alá lehet tenni, hogy ne sérüljön semmi a vagdosás során. Szóval a toronyórát aranyláncccal csak azért nem hozta el, mert az itt van tőlünk egy perc sétányira, és hiányozna a megszokott látkép, ha azt is lenyúlta volna.

Ma sikeresen össze is kaptunk, bár nem a vásárlósdi miatt, hanem némi étel-témában. Legyen elég annyi tanulságnak, hogy én nem eszem meg többé a földre lehullott dolgokat, ő meg stressz-menedzseli magát némiképp, legalábis remélem. Mostanra megint nyugi van, és dörgölődző orrok.

Olvastam ma egy érdekes, rövidebb-mint-hosszabb könyvet a Küzdelemről, miszerint az csak árt, és a folyammal haladni jó, főleg, ha az ember megtalálja önmagát, és még el is fogadja. Illetőleg, hogy a küzdelmet sokan keverik az erőfeszítéssel. Hát... biztos. Szerintem elég énközpontú lett ez a mű, a közösséggel és az egymásrahatással kapcsolatban alig volt benne valami. Csináld, valósítsd meg, ne érdekeljen a mások véleménye, mert az önértékelési hiba. Én azt hittem, csak kíváncsiság... meg nyitottság a többiek meghallgatására. Tán tévedek.

Megtárgyaltuk még Dáviddal a hangok fontosságát egymás életében, meg hogy kinek milyen hangszíne van, kihez mennyire illik a hangja, és hogy én egyetemistaként végig tudtam borzongani egész előadásokat egy-egy előadó tanár hangszíne, felhangjai miatt. Hogy közben mit beszélt az illető, az kb. mindegy is volt. Tényleg.

Ja igen, mindeközben én itthon táncoltam, zongoráztam (amiről tudni kell, hogy nem tudok, tehát nyomogattam billentyűket jobb és bal kézzel is, és ebből jöttek létre dallamok, ad-hoc módszerrel), és felvásároltuk a Hofer (itteni Aldi) és a Spar készleteinek jó részét. Dávid meg összeeszkábálta a helikoptert, és épp egy Winbuilderrel játszik, ami egy "live-Wondows"-t indít el winchester hiányában egy icipici pendrive-ról. Ugye mindenki értett mindent?

2012. március 9., péntek

Szerintem nem költözünk el egyhamar

Dáviddal föltérképeztük a lehetőségeket, megnéztük az árakat, a bérekt, a távokat, a magunk bemérhető távjait-határait, és arra jutottunk, hogy ha valahol spórolunk, akkor az a lakás lesz. Nem keveset takarít meg az ember egy nem kivitelezett költözéssel...

A szociális életünk ellenben felpezsdülni látszik... több látogató fogadása is tervbe van véve a közeljövőben, valamint régi barátokat is sikerült ma elkapni egy levél, vagy rövid chat erejéig.

A gyógyszergyár bekeményített itt Ausztriában, mert az a tabletta, amit fél éve még lehetett fél éves kiszerelésben kapni, most már csak negyedéves adagokban kapható, és így drágább is. Nem baj, inkább mínusz öt euró, mint plusz öt gyerek, nem?

Hogy a latinórákkal mi lesz a munkám miatt, az vasárnap estig rejtély marad. Holnap takarítás lészen, és végre saját főzésű étel. Most meg lefekvés, mert kicsit megfájdult a torkom, és ha sokáig ébren maradok, lesz ez még így se.

2012. március 8., csütörtök

Kis éji blogolás

... melyről hamarosan kényszerülök majd leszokni, máskülönben lesz a fejem szép zokni. Amúgy valami már órák óra dalol kint, három-négy hangot adva ki egymás után, úgy 6 peces szünetekkel. Mintha egy mobiltelefon akarná felhívni a figyelmet arra, hogy mindjárt lemerül - de elég kitartó, legnagyobb bánatomra.

Akkor pár szót a munkáról is, ha már megígértem. Titkárnő-féle leszek, de elég speciális feladatkörrel: lesz itt számlázástól kezdve internetes oldalak szerkesztésén át csomagolásig minden. A cég, ahova fölvettek, magyar nyelvű adminisztratív munkatársat keresett, és húsipari gépek vételével-eladásával foglalkoznak. Kissé lelkifurdalásom van attól, hoy olan helyre megyek dolgozni, ahol állatok feldolgozására értékesítenek gépeket... de legalább a leöléshez nem nyújtanak segítséget (tudtommal). Az első beszélgetéskor a főnök meg is jegyezte, hogy reméli, nem vagyok Vegetarier. Nem vagyok, de attól még sajnálok minden vágóhídon véget ért életet.

A hely innen viszonylag messze van, alsó határon is egy óra út sétával, vonattal, busszal. Utazni mondjuk épp szeretek... Budapestre emlékeztet majd a dolog. Csak kissé drágább, úgyhogy épp az útvonalak latolgatása van folyamatban, miszerint emerre, vagy amarra célszerűbb menni. Ha eldőlt a hogyan-merre, akkor havibérlet-vásárlás lesz a dologból, mert a 23 euró egynapi útra nekem bizony sok.

A jogosítvány az álláshirdetésben az alapfeltételek között szerepelt, de a második beszélgetésnél kiderült, hogy ezt nem eszik olyan forrón, mint ahogy a macska kerülgette legutóbb a kását, vagyis ahogy az első interjún a főnök beálította a témát. Jó lenne Magyarországon jogosulni a vezetésre, ha már kell... itt 800 euró alatt semmi esély nincs rá, vizsgadíjak és illetékek nélkül. Csak egy orvosi alkalmassági 35 euró környékén van... és ráadásul mindezt németül, ó hogyne.

A hétvégén tehát továbbképződést kell végrehajtanom húsipar-ügyben, mert a szakszókincs nem ragad csak úgy az emberre. Kis cég ez, kevés alkalmazottal: hárman leszünk egy nagyobbacska irodában. Én egy magyar hölggyel fogok szorosan együttműködni, és itt eléggé hangsúlyos az együttműködés... magyarán légy önálló, de a másik nélkül inkábbtapodtatse. Na persze. Rajtam ne múljék, megteszem, ami tőlem telik - az elmondás szerint egy év, míg belejön az ember. Hehe. Ezek még nem ismerik az N-i-t. De majd szépen megismerik, remélhetőleg nem kárukra.

Azért kissé még földolgozás alatt van a tény, hogy hétfőtől megint van állásom, be vagyok jelentve, pénzt keresek és megdolgozom érte. A volt főnökömnek holnap szólnom is kell, hogy az eddigi csütörtöki latinok tanár hiányában ezután elmaradnak. Márcsak azért sem árt tudnia a dologról, mert a múltkor egy lehetséges esti integrációs tanfolyamot említett, és azt mondta, tudni szeretné, hogy vállalni tudok-e belőle. Hát, én is s zeretném tudni... de első körben elég lesz ez az egy munkahely is.

Mos elfele húzás van aludni, holnap meg még kiélvezem az utolsó szabadnapomat munkanélküliként. Gyakorlatom azért már van benne, ma is a lábamat lógattam egész nap.

A gratulációkat köszönöm szépen, Dáviddal igyekszünk méltón megünnepelni az eseményt. Tegnap csak egy-egy kebabra futotta, hátha a hétvégén lesz jobb is. Mint ahogy Dávid torka és egészsége - a hétvégén már csak jobb lehet, mert ma egy felessel (többek között azzal IS) rásegített a gyógyulásra. Meg is látszik, most meg se szólal, úgy húzza a lóbőrt horkolva - dolgozik benne a javulás.

2012. március 7., szerda

Nna...

Gratulációkat e-mailben vagy kommentben fogadok. Hétfőn kezdek, aki nem értené... :D

Részletesebben holnap.