Miért is ne kezdődhetne egy szép szombati nap egy kialvatlan, fejfájásal átszenvedett éjszakával? Sajnos a választ én sem tudom, a bizonyítás pedig indirekt módon történt: tehát igenis kezdődhet így egy szombat. Ami több, folytatódhat időszakosan elmúló, majd újra és újra visszatérő fejfájással este tízig, és tovább. Gondoltuk, a séta majd elűzi, ezért nekiindultunk, mentünk. Délelőtt Nenkirchen-béli baranglás volt a program, délután bevásárlás és egyre kevésbé rózsaszínű naplemente-nézés a régen látott Herbergénél, ahol múlt év őszén, még a kijövetelünk hőskorában laktunk. Szép onnan a kilátás, közeli és minden ízében érzékelhető a természet. Hasonlóan jó a köves-betonos Neunkirchenben a patakok mellett sétálni, mert olyan érzés fogja el az embert, mintha nem is városban lenne igazán. Jó lehet ott lakni, emberi mértékű kis házak sorakoznak a parton. Mondjuk Neunkirchen viszonylag kicsi, és minduntalan a természetbe botlik az ember, ha kicsit körbe akarja járni. Így botladozni pedig jól esik, bár a nagyváros hiánya kissé megvisel. Mondtam is ma Dávidnak, hogy már nem szeretem Ternitzet kicsit se. Nincs benne mit szeretnem, ennyi az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése