Nagynehezen sikerült magunkat meggyőzni, hogy a számítógépezés és a délutáni alvás nem a legokosabb dolog egy napsütéses pénteki napon két fiatal részéről, úgyhogy végül öszveszedtük magnkat és elmentünk Ternitzbe sétálni. Kint persze már nagyon élveztünk mindent - a hatalmas szelet, a közeli park susogó fáit, a kis ágakat, mogyorókat és mindenfélét, amit a patakba dobva figyelemmel kísértünk - merre visz az útja? Mások kicsit furcsán néztek - de ezek tipiksan olyan felnőttel voltak, akik megtiltják a gyereküknek vagy unokájuknak, hogy bármiért lehajoljon, mert attól hűde piszkos lesz a keze, és az bizony armageddon a köbön.
Dávid talált egy patakba fulladni készülő madáretetőt, de szerencsésen kimentette. Meg egy működő öngyújtót. Utána még megnéztük az égőrózsaszín naplementét, meg a villogó mentőautókat. Itthon meg minden csordultig van étellel, erre az utóbbi időben csak a pizzázás meg a kebab megy. Szégyen, gyalázat.
Dávid talált egy patakba fulladni készülő madáretetőt, de szerencsésen kimentette. Meg egy működő öngyújtót. Utána még megnéztük az égőrózsaszín naplementét, meg a villogó mentőautókat. Itthon meg minden csordultig van étellel, erre az utóbbi időben csak a pizzázás meg a kebab megy. Szégyen, gyalázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése