2014. május 22., csütörtök

Csak semmi hátas

Panni egyre jobban forgolódik, a kényelmessége ellenére is inkább hason szimpatikusabb neki újabban az élet. No persze csak addig, míg rá nem jön, hogy így nehezebb mozgatni a végtagjait, akkor aztán jönnek a sirámok, hogy fordítsam őt vissza, de sürgősen. És utána már háton sem az igazi. De azért még mindig "béke-kölke", amikor nincs rossz napja, akkor kifejezetten szerencsés alkat.

Ma is az, tegnap nem volt vele egyszerű. A kenyérsütés is emiatt maradt el tegnap, talán most sikerül behozni a lemaradást. Az éhség nagy úr...

Dávid viszont ma van szíváson, be kell számolnia a csekélyke előmeneteléről szakdolgozat-ügyben, és bizony nem kizárt, hogy a felettese nem fog örülni a lemaradásnak. Mondtam már neki, hogy a szabadság neki inkább gátat szab - ha maga oszthatja be, hogy mikor dolgozzon, akkor leginkább nem dolgozik. Persze nem kell olyan elvetemült munkamániásnak lenni, mint én, de van középút is, nem is egy.

No, mivel éhezem, és várnak a húsipari gépek, ez most egy rövidke bejegyzés lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése