Amikor megyek valamerre, legalább felgyorsulnak az események. Na ezért nem jó itthon ülni, kivéve, ha kifejezetten lassítást szeretne az ember. Mint pl. ma.
Ott hagytam abba, hogy csütörtökön este Dáviddal összekaptunk, annyira, hogy ennek majdnem a gyerek is kárát látta (és talán láthatta is volna, ha nem fogom vissza magam, meg ha nincs jelen a családom). Nem, egyáltalán NEM megnyugtató, hogy ennyire fel tud húzni Dávid, és az végképp nem megnyugtató, hogy a gyerekre nem vagyunk ilyen szempontból tekintettel. Én a magam módján ki fogom kérni pár illetékes véleményét, hogy mit csinálok rosszul és mit csinálhatnék jobban, de ez mindkettőnk részéről kívánatos lenne. Azt pedig már ezerszer elmondtam, és elismétlem itt is, hogy ha ideges vagyok, akkor engem MAGAMRA KELL HAGYNI, LEGALÁBB FÉL ÓRÁRA. Nem provokálni, nem lefogni, végképp nem gyerekkel. Mert hogy valaki fizikailag ellenem jöjjön bármi módon, azt nem és nem engedem.
Pénteken ennek fényében igen vidámtalanul indult a nap. Péntek az én napom lett volna, amikor Dáviddal kettesben azt csinálunk, amit akarunk - jóanyám ajándéka, egy Panni-mentesített nap. Ezt szerintem egy sikerültebb napon pótolni fogjuk, mert az alaphangulatra még az is rájátszott, hogy május 2-a hiába volt pénteki nap, a Marika néni kávézója, ahol ebédelni szerettem volna, zárva volt, a libegő előtt sokméteres sor kanyargott, a Széchenyi-fürdőbe pedig be se jutottunk a főbejáraton, mert elfogytak a beléptető órák. Mindenesetre miután Cilit kitettük Magdi néni idősek-gondozójánál, felmentünk a Normafához (GPS-agy előnyben), elsétáltunk a János-hegyig, a libegőnél ettem egy jégkrémet 7 perc sorbanállást követően, 580 Ft-ért, felmentünk a szintén igencsak frekventált kilátóba, visszasétáltunk az autóhoz, le a Mester utcába. Ott volt a Black Cab Burger, ahol állítólag fnom, nagy hamburgert s lehet kapni. Hát, előételnek elég volt, mondtam is Dávidnak, azzal n em lesz baj, hogy mozdulni se tudunk az uszodában a teltségérzéstől. Nem, a turistáktól nem tudtunk mozdulni, úgyhogy inkább be se mentünk, és mivel dörgedelemmel jelezte az ég, hogy most aztán belead apait-anyait, maradt a beltéri program: elmentünk a Vörös Oroszlánba teázni és megbeszélni ezt-azt. Sikerült, de ez persze nem jelent garanciát a jövőre, mert nem a múlt szavai számítanak, hanem a jelen és a jövő tettei.
Panni a távollétünket egész jól viselte, csak a vége felé tört rá valami hasfájós-féle sírás-nyűglődés. Nyolc után, fél kilenc tájt értünk haza.
Másnap, avagy szombaton Dávid végül nem jutott be az okmányirodába, mert elfogyott a sorszám, ő meg inkább hazajött. Jól is tette, így is programváltozást kellett eszközölni, és előbb mentünk Gáborhoz, csak utána Magdi nénihez. Gábor a körülményekhez képest igen jól volt, ült, beszélgetett velünk, megnézte a Pannis videókat. Nem emlékezett rá, hogy meghalt Gyuszi bácsi, sem arra, hogy Dodó úgyszintén. Azt tudta, hogy Panni megszületett. A pár nappal azelőtti események szintén kiestek... De biztató a felépülés üteme, csak így tovább, akkor nem lesz gond. Jusztival is sikerült találkozni, Jánossal jöttek oda, majd ment is tovább, mi pedig ötösben folytattuk utunkat.
Magdi néni a hatodikon lett elhelyezve, vettünk virágot a közeli füvészkertben. Eléggé beesett volt az arca, de a virágnak örült, velem beszélgetett is kicsit, megint elővettem a jobbik formámat. A gyerek megint körbe lett rajongva, de ezúttal, szerencsére, Cili kezében volt. Néhány bent lakó hölgy javaslatára elmentünk a "10 lépésnyire" fekvő fagyizóhoz (nem bántuk meg, nyammm). Innen irány Veszprém, Almádi érintésével, ahol Cilit kitettük, kb. 40 percet vendégeskedtünk, Stenszky-poénokkal és visszafogottabb Bendes-humorral öltük az idegeket, majd némi Skoda-fotózás és pár lefulladás után elvezettem a maradék bandát Veszprémbe. Itt Panni kinézett magának egy csinos csipketerítőt, de sajnos még nem kaparinthatta meg. Volt eszem-iszom (kaptam egy sört is, nem is beszélve a meglepetés-tiramisuról...), mire észbe kaptunk, kilenc óra lett. Mentünk is aludni, Dávid valamiben igencsak kifáradt, a kölök meg folyton éhes volt, pedig kapott tejet bőven.
Vasárnap hajnalbatt már kísérletezett a forgással, de aztán elment tőle a kedve. Nem is baj így még nyugodtan alhatunk tőle. Szakadt az eső, gyönyörűen, és én keltem a legkorábban, nyolckor (meg előtte hatkor is...). Kiadósabb reggeli után hamar el is telt a délelőtt, ebédre még nyúl is került az asztalra, Panni kapott reszelt almát. Meg Espumisant, mert elfogyott a SAB csepp, végre. Ennek szerintem nemcsak az íze meg az állaga, hanem a hatása is jobb. A fiúk átugrottak a Kiskőrösi utcába, ennek köszönhetően került egy kétfiókos alkalmatosság a mosogatógép alá. Utóbbi, úgy fest, mégiscsak működik, majd alkalomadtán megemlítem a főnöknek.
Négy órakor indultunk volna terv szerint, persze fél öt lett belőle, ezzel számoltam is. A soproni dugóval viszont nem. Én vezettem oda is, egész ügyesen, ezúttal. A Tecsóban vettünk pár fontosabb dolgot kb. 5000 Ft-ért, és ezzel az eredetileg majdnem 60.000 HUF gyakorlatilag lenullázódott, annyi maradt csak, hogy a kutyák ne pisiljenek le. Érdekes, mintha Dávid azt mondta volna, ne váltsak sokat, nem lesz rá szükség... Hümm-hümm.
Este kilencre értünk haza, Panni a soproni megálló után már nemigen akaródzott aludni, így inkább következetesen végigrítta az utat, csak kisebb szüneteket tartott. Próbáltuk mi megnyugtatni mindennel, de ha egyszer az utazásból volt elege, nem lehetett mit tenni. Itton le is csillapodott egy pillanat alatt. Zutty, mentünk is aludni.
Másnap pedig a kisasszony szerencsére hozta a kvázi megrendelt "angyali-gyerek"-formáját. Jól is tette, mentem vele be dolgozni, mert Ági egy hét szabadsága hétfőn járt csak le, jól jött egy kis segítség az irodában dolgozóknak. A főnök egy dobozból meg egy íróasztal-kisszekrényből kreált egy mozgó-tárolót Panninak, abban jól elvolt, ha kellett, ölbe vettem és úgy néztük a gépeket, írtam az ajánlatokat vagy a leveleket. Király volt, nem tagadom. Írisz mondta is, hogy bár otthon vagyok a gyerekkel, mégis folyton ott vagyok. Dehát az az iroda nekem a második otthonom, kérem. Otthon vagyok én, hehe. Táncolni viszont nem mentem, mert a hosszú hétvége kissé kifárasztott, és fájt a fejem egy kissé. Húzás haza, oszt jól van. "Szegény" gyerek három napja nem fürdött, de szerintem egyáltalán nem bánja. A szemébe lógó haj már le lett vágva, a körme is folyton csapkodva van a bébibarát kisollóval, de iszonyat gyorsan nő. Azt se tudom, hány kilós a gyerek, de még bírom, az a lényeg. Most, kedden itthonülős napot tartok vele. Megnéztem a Riot, míg aludt, de az utolsó fél órát már együtt néztük. A délelőttöt eldumáltam Timi barátnémmal, majdnem elfelejtettem Írisznek beszámolót írni a tegnapi eseményekről.
Itt tartunk most. Volt reggel egy finom reggelünk Dáviddal, Panni leske-szeme elől bebújtunk a takaró alá, hihi. Too much information? Nem baj. A csomagok félig kipakolva, nincs kedvem főzni, de fogok. Valami finomat... és abból SOKAT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése