A kisasszony ma némi erőlködéses fesztivált követően átfordult a hátáról a hasára. Persze az aktívabbik, azaz a bal oldalát aktivizálta, tehát egyértelműen balos eddig. Én pedig elmerengék az élet nagy dolgain, meg a nagyszobánkon... és hát ezt a helyet gyakorlatilag képtelenség bababiztossá tenni. A konvektor télen forró, az Expedit csupa él meg sarok, az asztalnak nagy, kemény falába van, a szőnyeg nem folytonos, a parketta szálkás és itt-ott fel is jön belőle pár kósza darab. Úgyhogy épp egy mozgatható járókán járatom az eszem, s amilyen gyorsan jár, egy-kettőre meg is veszem. Akkor végre megoldódik a "Hova aggassam a vackokat?!"-jellegű probléma is, én pedig nyugodt lelkiismerettel szabadulok el erre-arra, mert dolgom az lenne, csak nem haladok vele. Ma pl. annyit sikerült elérni, hogy rendetettem a külsőmet. Ennyi hajat szerintem még sose fésültem ki magamból, jutott volna belőle 3 kopasz csecsemőnek is....
Szóval járóka-projekt lesz, akkor a rácsra-szoktatást is egy-kettőre letudjuk. Ma megint egy ötórás alvással ajándékozott meg a kisasszony, az Espumisant azóta áldom még álmaimban is, amióta megvettük. Ez a leány meg folyxton feni rajtam a fogát, ami még nem bújt ki. Jóanyám pedig volt bent Gábornál, és szerinte sincs komolyabb probléma, rendbe fog jönni.
Éhes vagyok, és ma főznöm is kellett volna, de Dávid énekkaron van, ilyenkor meg már nem kötöm magamra a kölyköt.
Írni ugyan nem írok, csak a blogot, de a fejemben már körvonalazódik a kultúr-mappa. Csak neki kell állni, mint az ingatlanjog-böngészésnek.
Dávid igyekezhetne haza, mert kölyökkel az ölemben nem tudok magamnak ételt készíteni, ha meg leteszem, nyivítani fog. Pffff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése