2014. május 13., kedd

Már nem is emlékszem

... igazán, mi volt vasárnap. Annyi rémlik, hogy szombat este Dávid nekilátott az Apol néni által adott két flaska bor egyikének, és kis híján el is tüntette az egészet. Hát úgy is nézett ki másnap... Főleg, hogy Dragon Ballt kezdett hozzá nézni megint, immáron kb. tizedszerre, hog a fene egye meg. A szakdolgozat meg maradt szépen úgy, ahogy eddig volt - sehogy.

Vasárnap emiatt nem ment Dávid a bolhapiacra, ha jól emlékszem. Az is biztos, hogy jóanyámmal beszélgettünk délután, miközben Dávid épp kifele aludta magából a másnaposságot. Megmutattam jóanyámnak Panni járókáját, tetszett neki. Beszéltünk Gáborral is, az meg még reggel volt; egyre jobban van, ahogy hallottam, már nagyon szépen, összefüggően beszél, mint annakelőtte.

Hétfőn viszont vinnem kellett Pannit oltatni, pneumokokkusz vagy mifene ellen. Úgy döntöttünk, kapja meg, elég veszedelmes betegségeket lehet kifogni, ha nincs beoltva. A harmadiknál újra fogunk mérlegelni (az mumpsz, kanyaró meg bárányhimlő ellen van, ha jól tudom). Végre sikerült kifogni egy anyukát, akinek Panni-korú kölke volt, de az épp nyűglődött, mert az alvóidejében kellett a rendelőbe menniök. Kár, pedig Panni világszép mosolyokat küldött felé, és a kezét is nyújtogatta... az Emily nevű leány, akinek egyébként ugyanolyan sok haja volt, csak rítt. A mérések továbbra is mindent csudajónak találtak, az oltást mellre téve kapta meg a kölök, így azonnal kaphatott tőlem vigaszt is. Tíz másodperc múlva megnyugodott, kint már mosolygott is.

Jól is tette, mert délután rábíztam Dávidra, míg én bementem a céghez. Azt hittem, tudunk árajánlatot küldeni Uruguayba, de még mi se kaptuk meg, úgy pedig nehéz. Ellenben csak-csak ragaszkodik a főnök ahhoz, hogy be legyek jelentve minimál óraszámmal augusztus végéig, hiába mondtam neki, hogy nem szükséges, eldolgozom én ingyen is azzal a pár feladattal, amit kapok. Nagyon rendes tőle, hogy fizetni akar, mi tagadás... nekem meg hagyni kéne magam, de nem megy könnyen. Aztán - némi győzködés árán - elmentem a country-táncos helyre, megint. A győzködésre azért volt szükség, mert skót vagyok, és nagyon fáradságos onnan hazakerülni, másfél óra az út, ha valaki nem visz el Mödlingbe. Viszont ezúttal akadt valaki, és így mégiscsak elmentem táncolni. És igen, remekül éreztem magam, kipirultam rendesen az ugra-bugrában. És, mi tagadás, megígértem az ottaniaknak, hogy jövő héten kocsival jövök, hogy azzal is mehessek haza, mert úgy sokkal rövidebb ideig tart. Jáááj, be vagyok tojva... mi a fenének kell nekem ilyesmiket ígérni?

Panni és Dávid ezalatt egész jól elvoltak itthon, a kisasszony meg bevágott 160 ml tejet, utána meg még vagy 100-at. És mire fél kilencre hazaértem, megint kért, ezúttal mellet is kapott. És mintha este fél tíztől fél négyig hagyott volna aludni, jó fej, nem? Csak sajnos ma egész délelőtt nyűglődött, mert szerintem a szuri mellékhatásaként hőemelkedse van, és valamije fáj is biztosan. Most aludt egy nagyobbat a járókájában, ébredezik és nyög, úgyhogy a mostani bejegyzésnek ezennel véget is vetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése