2012. január 5., csütörtök

Gellért-hegyi séta, fogas kérdések

Évivel (Dávid nagynénje) és Dáviddal egy igen kellemes sétát tettünk a Gellért-hegy késő őszt idéző lankáin. Évinek igen jó érzéke van ahhoz, hogy meglásson a fákban valami emberit, a természetben pedig emberfeletti szépséget, és ezt a tudását velünk is megosztotta. Így láttunk társalgó-fákat (nem a fa beszél, hanem rajta lehet társalogni kényelmesen, mindenkinek jut egy ágnyi hely), szemöldök-fát (minden faág fölött szemöldök ível át), sárkány-fát (ezernyi kis hegyes göcsört áll ki mindenfelől a fából), csörgő-fát (én paprikafának ismertem, Dávid zsidócseresznye-fa néven emlegette), miegyebet. Szedtünk ágról odaakadt zacskót, kiderítetük nem kis nyomozómunka árán, hogy habár az emlékek és a termések gurulósak, a mogyorófa valójában inkognitóban élő tölgyfa. Aki nem volt ott, az valószínűleg most nagyon értelmesen néz maga elé...

Kaptunk ajándékot is, olvasni- és enni-valót (felüdülés testnek és szellemnek, mosoly). És ami majdnem kimaradt, láttunk VUK jellegű játszóteret. A lényeg az, hogy az elhunyt VUK-rajzoló (nakitudjahogyhívják??) emlékére kis műanyag figurák képében ott trónol a játszótéren VUK, Karak, a sün, a részeg gúnárokok és egyéb állatfajták. Rögtönözve elő is adtam pár idézetet a rajzfilmből, nagy kedvencem ugyanis. Sikerrrrr.

Volt előtte némi ügyintézés a Zokmányirodában, kapok majd új útlevelet. Vettek ujjlenyomatot is, jUJJjjj de izgi, és a fotón kissé (????) olyan benyomást keltek, mint a Szent Teréz látomása. Sebaj, élőben sem mindig vagyok hihető színben. Valamint úgy néz ki, Magyarország szereti magához láncolni kis számú lakosságát, mert aki nem rendelkezik itt állandó lakcímmel, annak nem ad ideigleneset. Na szép. Maradsz, mész örökre, vagy sunyin lapítasz a dupla állandó lakcímeddel.

A Hoferben, amit itt Aldiként csúfolnak és a Lidl mögé volt dugva, ravasz a reklámújság. Van, amit 5-ei dátummal hirdetnek meg benne, de az, ami nekünk kéne (teljesítménymérő), természetesen csak 8-án kerül a boltokba. De hogy külön dátumhoz esetleg külön újság, ugyan már.

A nap fogas kérdései pedig:

Miért lyukadnak nekem ennyire a fogaim?
Miért kell két adag érzéstelenítő injekció egy kicsit lyukas foghoz?
Miért szúrja a felső ínyemet az a fog, amiből még le is csiszoltak?
Miért van az az érzésem, hogy ezekre senki nem fog nekem értelmes (vagy bármilyen más) választ adni?

És így estére a mostani téma, amivel a családomat szórakoztatom: milyen munkám lesz nekem Ausztriában, most, hogy felmondtam január 20-i hatállyal (aki még nem tudná)?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése