2012. január 30., hétfő

Új lendület, sehova

Amilyen mocsok nap egyeseknek a hétfő, nekem olyan jól jött most. Valahogy a test megérezte, hogy a hétvégi agonizálásból mégiscsak elég, és a mélypontról átlendült javuló tendenciába. Afelől nem kell aggódnom, hogy bárkit leköhögnék egy állásinterjún - nem azért, mert nem köhögök, hanem mert nem hívnak.
Apám révén lehetőségem nyílt betekintést nyerni a mostani eurovíziós dalfesztivál magyarországi elődöntőjébe - elküldte a megfelelő linket. Volt, ami tetszett - tehetséges emberek, jó hanggal, lelkesedéssel. Sajnos elkeserített azonban az amatőr hangmérnöki munka, a sorozatos technikai bakik, a nemritkán bunkón megnyilvánuló zsűri. Főleg az zavar, hogy végighallgattam 10 dalt, köztük szünettel, szépen, ráérősen - és egyik sem maradt meg a fejemben, egyetlen dallamfoszlány sem, csak a tartalmuk (bár az sem mindnek).

Vajon direkt gyártanak egyre elfuseráltabb dalokat? Hol vannak a finom slágerek, amiktől napokig nem nyugszik az ember? Tudom ám, hol vannak - talán nem titok, hogy nem Magyarországon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése