2012. június 9., szombat

Eddig jó, innen meg lesz valahogy

Úgy néz ki, az utazás megzavarta a fejfájós rossz-nyavalyát, vagy csak tekintettel akart rám lenni a sűrű szombat miatt... Mindenesetre eddig békén hagy-itt, békén hagy-ott... de mostanság észrevette, hogy kifogytam az aktívkodásból, és szép lassan rám tőr, vagy inkább rám mászik. És az ég is dörög veszettül.

Mik is voltak ma? Dávid tegnap idefele jövet azt pedzette, hogy tervezzünk magunknak programot - elvisz arra a helyre vezetni, ahol ők is tanulgatták gyerekként Veszprémben, meg menünk le a Balatonra, és még némi eperszedés is szóba került. Akkor mondtam neki, hogy szerintem ne tervezzünk, mert valószínűleg programok garmadájával leszünk ellátva még akkor is, ha nem akarjuk. De hát akartuk, úgyhogy mentünk... sokfele.

Reggel reggeli a kertben. Kecskejoghurt (NEM, nem kecskéből, vagyis csak közvetetten), cseresznyelekvár, zsemlye, müzli, magunk hozta ez-az-amaz, finom tea, desszertnek könyvolvasás. Utóbbit nem enni, csak emészteni kellett. Kissé szállingóztak közben az ismeretlen eredetű fehérségek a fáról, de mint utóbb kiderült, ezek már nem élnek, csak úgy tesznek, mintha. Kis fehér lábaik vannak, és szerintem levedlett ruhák, rovarokéi. Nem baj, kell a fehérje úgyis.

Utána séta el egy sportbizományi mellett szelektív szemetes zacskókkal, séta vissza, bizományit kívülről megles. Be azért nem mentünk, mert rajtam Dávid roppant elegáns nyúlott kék pizsamája volt, egy zöld kardigánnal kiegészítve, na meg volt alattuk egy naracsszín póló is. Haj mosatlan, fésületlen, lábon zöld csíkos zokni és papucs. Ha beengednek, a végén még ott marasztalnak kabala-papagájnak. Vagy még rosszabbnak.

Némi itthoni civilizálódás után aztán vissza a bizományihoz - erre kiderült, hogy nincs is nyitva. El pár lomtalanításos kupac mellett, Dáááávid, NEMSZABAD!! Úgyhogy nem túrtuk meg a kupacokat, csak távolról lettek szemmel megsimogatva. Voltunk mászócipőt nézni Dávidnak, de a húszezernél kezdődő áraktól még a harmincöt fokban is elhűltünk némileg. Új cipő vásárlása a teendők listájáról törölve.

Be Dávid apukájához, csúcsidő miatt ki Dávid apukájától... találka délutánra áttolva. (HELYZETJELENTÉS: Közben itt villog a villany, remélem, nem száll el a bejegyzés egy kósza villámmal.)

Vásárlás a Sparban, vagy Intersparban, vagy hol... bót. Kati segítségül hívása telefonon. Kati hipp-hopp, megjelenik személyesen (Veszprém mégsem olyan nagy). Vásárlás, vásárlás máshol, hazamászás. Kispihi után (Dávid kitöltött valami személyiségtesztet, és a jellemrajza Hitchcock és Dr. House személiségére hajaz állítólag, hehe!) ebéd, nyamm. Sok finomság, de utána no alvás, menni kell hegedűket nézni, meg előadást hallgatni, meg kötelet verni (szép karkötőink lettek ám), meg papírmerítést lesni, és ilyenek. Mindez szépen meg is történt vala, és még egy kis fagyizás is belefért, majd jött a délutáni találka Gáborral, ismét a Festő utcában. Vaníliafagyi, kert... majd Dávidék Tescoba és DVD-kért el, később vissza. Jómagam meg elszívtam egy cigit, mert úgy tartotta úrnői kedvem, és mert a pipám nem vala kéznél. Pehhhhhh.

Most meg szépen behoztam a másfél napi Facebook-nélküliséget, kint meg szakad, és szakad. Dávidék meg kertipartin vannak a veszprémi énekkarosokkal, de gyanús, hogy ebből inkább házibuli lett már az elején. És mivel a kontaktlencsém már lázadna, ennek a jóval tele napnak itt most lezárása lészen, szemekkel együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése