2012. június 10., vasárnap

Ennyi volt egy hétvége

Jeges kávé vaníliafagyival és tejkaramellával reggeli gyanánt... Némi megoldatlan kihívás egy videó megvágásával kapcsolatban... és már magunk mögött is hagytuk Veszprémet. A fejfájást, na azt nem, az jött hűségesen.

De az a madár nem volt komplett... mikor épp indultunk volna el az autóval, egyszercsak ott állt előttünk. Mi a kocsiban, ő meg az úton, kilapításra készen. Fiatal volt (ez látszott a tollazatán) és mohó (a csőrében valami nagyobbfajta jobb falat) - elég képtelen párosítás, ha a túlélésre való esélyeit latolgatjuk. Dávid dudál, madár bámul. Kinyitom az autó ajtaját, madár bámul tovább. Tapsolok, HESSS - madár csak bámul... na erre már szépen két kézzel hadonászva kezdtem ülözőbe venni, mire végre fölfögta, hogy jelenléte az út közepén több, mint nemkívánatos, és egy közeli bokorba távozott.

Az út innentől elég nyugodtnak volt mondtahó mondható, annyira, hogy még a fejfájás is elunt minket és kissé odébb állt. Ekkor fogtam föl, hogy pékáru híján kissé sanyarú lesz a másnap, no meg a kihagyott reggeli szendvicsek miatt a gyomrom is kezdett berzenkedni. Ebből az lett, hogy a szombathelyi Tescoban kisegítettük magunkat ezzel-azzal.

Dávid egyszercsak rájött, hogy Ausztriában van autópálya-matricája (ha hímnemű lenne, akkor patricája, hehe). Erre nagy örömmel rágurultunk az autópályára - talán most először utaztam vele a pályán. Kényelmes, gyors, nem kellett a hatvannal közlekedő buszokat előzgetni a kanyargós utakon, mint annakelőtte.

Belefért még a mába egy adag mosás, egy adag növényátültetés (ennek során a velünk lakó két termetes földigiliszta fölfedezése és kimenekítése), egy szép nagy pizza sajátkezűleg való elkészítése, Dávidnak pár szundi óra és utána egy hátmasszázs, valamint egy L'Ecsó című rajzfilm megnézése is. No meg a szokott beszélgetés jóanyámékkal Skype-on. Olyan lesz ez lassan, mint az angoloknál az ötórai tea... szép, szabályos élet. Remélem, ezt senki nem vette be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése