Ági ma már volt dolgozni. Szépen kiosztott engem ezzel-azzal kapcsolatban, gondosan elpakolta, amivel még feladatom lett volna... csak a szokásos, ha nincs pár napig, előjön nála az ilyesmi. A fő, hogy jobban érzi magát - amikor már rendezkedik, nem lehet nagy baj.
Furcsa emberek találják meg a cégünket - épp Dél-Amerikába készülünk szállítani darálót, lenne egy japán érdekeltség is, illetve jött egy érdeklődő email Bolíviából... Valamiért az az érzésem, hogy ennek talán köze van ahhoz az időszakhoz, amikor rendbetettük a weboldalt, és szerény személyem kicsit pofozott az angol verzión (ami tudvalevőleg nem nézett ki sehogy).
Ma megint tech-zseni voltam. Mi mást várjunk el egy latintanártól, nem? Céget kellett keresni vezetéknév alapján, meg nagyon halvány oldalakat beszkennelni és kontrasztosítani kicsit, hogy esetleg még el is lehessen olvasni a rajta lévő adatokat. Sikerült. Ezenkívül biztosítottam Ágit afelől, hogy a nemrég vásárolt fényképezőgépéhez a programtelepítő CD tényleg csupa hasznos, ártalmatlan dolgot tartalmaz. Fő az óvatosság.
Jött egy pali, remélhetőleg a héten az utolsó látogatónk. Nekem már igazán nem kell több. Nyomta a dumát, hadarós-németül, egy idő után azért ráállt a fülem. Élénk, hűde-világoskék szeme volt. Huhh, azok a szemek. A kéktől valahogy mindig negatív értelemben kapok frászt.
A kekszből, ami miatt éjjel egykor feküdtem le, és hajnali hatkor keltem föl, végül nem adtam a főnökéknek, csak Saakine-nek. Vele ma megint törökül beszéltem, valahogy nem zavart minket, hogy még két ember van az irodában, akik nem értenek semmit az egészből. Csendben pusmogtunk, úgyse velünk törődtek a többiek.
A csöcsös-csajszis naptár, amit tényleg nem magának rendelt a főnök, meg lett tekintve. Tüzetesen. Nem is volt benne semmi, a főnök panaszkodott is, hogy ennél durvábbat akart ajándékozni az ügyfeleknek... Ennek kapcsán megtanulhattam a "senkrechtes Lächeln" kifejezést, ami magyarul függőleges mosolyt jelöl. Khömmm. Én nem találtam ki, hogy mi az, csak valami halvány sejétsem volt róla. Most este elkaptam a szűz szótárfüzetemet, és felavattam, ezzel a szóval. Ezentúl oda gyűjtöm az ilyen furcsálmányokat... biztosan lesz még pár.
Ma nem sütök kekszet, pedig a hűtőben bújik a tegnap éjfélkor kreált tészta. Tán egy napot még kibír odabent. És remélhetőleg több motivációm, és több szerencsém lesz vele, mint a mai terméssel - bár Saakinenek ízlett.
Csupa jellegtelen dolgokról írok. Próbáljuk meg másképp is.
Megjelentek az utcákon a karácsonyi fények, és most lesz hétvégén az első adventi vasárnap. Ugyan nekem ez alapból nem jelent semmit, de mondtam Dávidnak, hogy meg lehetne próbálni ténylegesen hangulatossá tenni ezt az időszakot. Ezt IS. Ergo a hétvégén tervezek egy jót sétálni, és begyűjteni pár fenyűgallyat, tobozt... csinálunk adventi koszorút. Az elsőt - én még sose csináltam. Bent az irodában is be fogom vezetni, ide egy toboz, oda egy ág, és persze pár saját készítésű hópehely. Az óvodában nagyon szerettem ezeket hajtogatni-vagdosni, és a legjobb az volt, mikor utána kibontva meseszép hópelyhek születtek.
Nem tudom, hogy s mint lesz az ajándékozással, az utazással. Biztos, hogy lesz két hetünk, és ki fogjuk használni. A többi, valamiért, az utolsó pillanatig rejtély lesz, még számunkra is.
Vasárnapra havat ígérnek... szerintem csak berezeltek a decembertől, és így akarják rávenni a lusta autósokat, hogy cseréljék már le a nyári gumit. Elköszön az ősz, szépen, halkan... és aztán visszasunnyog egy hét múlva, és kisebb megszakításokkal itt marad március végéig. Nem is tudom, mikor éltem már meg igazi, nagyonhavas, kopogós telet. Szánkózósat...
Kivéve persze a hólapátolós időszakokat, mert akkor nagyonis soknak tűnt. Relativitás... meg Heisenberg. Dávid pedig kémiát tanul, és kifejezetten jól jön neki, hogy szófosásom van a gép előtt, és nem nyávogok, hogy menjünk már aludni.
Node ennyi elég lesz már, hátha sikerül az ágy felé terelni a tanulóúrfit... nem jó, hogy ennyi mindent vállal. Nemhogy rám, de magára sincs ideje. Vajon meddig megy ez még így?
1 megjegyzés:
- Mondta a lány, aki kekszet sütött éjfélkor. Kérdem én, minek is? :)
Megjegyzés küldése