2012. november 11., vasárnap

Sűrűn szép, no meg bukás lesz

Ha az ember kiiktatja a mindennapjaiból a számítógépet, tényleg meglepően sok ideje támad hirtelen. Így történhetett, hogy ma pl. kényelmesen megreggeliztünk, majd német fogalmazással élve "útra csináltuk magunkat". Eredetileg a Rax lett volna kinézve úticélnak (ez egy helyes-hegyes hegy, itt a közelben, és szép, meg magas, meg minden). Majd kissé elbizonytalanított minket a technika csodája, amely közölte, hogy a mai leghosszabb napsütéses időszak a hegyen három perc volt, illetve négy fok körüli a hőmérséklet odafent. Brrr, lent süt a nap és 14 fok van, maradunk a tengerszint feletti 500 méternél.

Elindultunk szépen, szendviccsel, jókedvvel, és bizonytalan nyomású autógumikkal, no meg nem épp tele tankkal - node mire valók a benzinkutak? Az elsőnél a nyomás lett helyretéve, a másodiknál a benzin lett pótolva bőségesen. Akkor hát induljunk...

Nem indulunk. Nem megy az autóka semerre. Megint... nem megy. Megint... nem. Hátratolat, aksiban feszültséget mér Dávid - de ebből aztán nem sok derült ki. Mi lészen? Hazajutás lészen, és egy segítőkész benzinkutas munkatárssal sikerült is betolásos módszer által működésre bírni Wolf motorját. Hazáig kitartott, Dávid szépen beparkolt vele egy olyan helyre, amit talán hosszú ideig nem fog elhagyni... holnap kiderül, addig töltődik az éhes aksi itt fönt. Meleg van, zene van - tán nem lesz makacs és holnap hajlandó lesz elindítani kedvesemet a dógozóba.

Ez aztán alaposan földhöz vágta lelkes kettősünket - némi rebarbarás-epres pékáruval, málnapálinkával és jázminteával (no meg egy kis tánccal részemről, kissé hiányos öltözetben... hoppá) aztán meg is pátyolgattuk magunkat az ijedelmekre. És indultunk, másodszorra, szendvicsestül, kocsi nélkül. Kirándulni így is lehet. A környező dombok-hegyek-mezők jól meg lettek tiporva a most avatott bakancsom, és Dávid kalapos-bőrdzsekis alakja által. Fotók vannak, de nem adok. Majd egyszer megint felteszek egy rakatot, mint a múltkor. Azért lehet, hogy nem mindenki élvezte ezt a kis kiruccanásunkat, pl. a kirándulóhely környékén lakók, akik kénytelenek voltak elviselni egy kezdő jódlis szárny- és hangzálpróbálgatásait. A kutyák egy idő után már nem vonyítottak... annyira... és a favágás is abbamaradt. Ki érti ezt.

Végül öt előtt sikerült hazaesni, meghitt kimerültségben. Szájtépés az otthoniakkal, persze, nem maradhat el, a vasárnap nekem erre jó. Utána lehet csak igazán jól főzni. Kész a heti menü, ehhez tartom magam - módosítás azért lesz majd benne. Hétfőre párolt vöröskáposzta volt előirányozva, sertésszelettel, átsütve-hagymááásan, és zsemlegombóc, nyomaték gyanánt. Nemrég lettem kész vele.

A főnök adott nekem DVD-t, táncosat, ez már a harmadik. Meg filmet is, valami dialógusos-intrikásat. Lehet, hogy kezd kiismerni...?

Ami nem vidám, az annak a felismerése, hogy a számítógéptől való megszabadulás egyben a géphez kötődő kötelezettségek elodázásával is jár. Például hogy Richinek a cuccát ki kellett volna javítani. Ezt kb. 15 perce tettem meg - tán nem is baj, hogy eddig vártam vele, mert lelombozó a dolog. Bukni fog a kölyök, és nem tudok tenni ellene. Nagyon sötét a latinhoz, hiába erőlködök itt vele. Sötét nap lesz a kedd...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése