Magunkat, hajnali fél tízkor.
Némi élelmet, amit még találtunk (tegnapi maradéééékok), nagyon korán, fél tizenegykor.
A SoMa fél árukészletét, fél tizenkettőkor.
A Hofer és a Spar fél árukészletét, fél egykor.
A lakást, fél kettőkor és még fél háromkor is.
Jómagam a tanítványt, aki persze önbizalomhiányos és aranyos volt, fél négykor, fél ötkor, és még fél hatkor is.
Egy pizzát a töröknél, fél hétkor.
Némi hangzást, dalokat két szólamban, ritmust hozzája, fél nyolckor, fél kilenckor.
Még pár videót nagyon tehetséges énekkarral (Vocalive, itt), nagyon tehetséges acapella-csapattal (ehun e), és nagyon fegyelmezett japcsikkal (hopp).
Végül még Dávid is összekapott velem, de mint utóbb kiderült, inkább csak önmagával, amiért olyan vaddá tud válni, mikor kirángatják abból, aminek a közepében van (jelen esetben: az internetezésből, mivel nehézkes megoldani, hogy mindkettőnknek legyen net-hozzáférése, és ha neki van, én hogy írok blogot??).
Kapós nap volt ez a mai, no. És micsoda csoda-cuccokat kaptunk a SoMaban, haha. Egy zöld kalap most is a fejemen van onnan. Valahogy nem kívánkozik lefele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése