2012. november 13., kedd

Tanulunk tanulni

Dávid biztosan, mert szombaton vizsgája van, de eddig csak az okostelefonja volt a kezében, meg az én Sziddhárta című könyvem, amit 11-es koromban kaptam év végén, kimagasló tanulmányi eredményeimert és példamutató magatartásomért, persze.

Én el nem olvastam eddig, és ezután is kevés esélyt látok rá, de legalább neki jól jött, hogy milyen kis eminens voltam. Hehe.

Szóval tanulni tudni kell, és aki nem tud, annak meg kell tanulnia tanulni. Ágival például az együtt éneklést tanuljuk, és haladunk, kérem, haladunk. Valami szépet csak összehozunk december végéig. Egyelőre a repedt fazék és a fájófejű macska keverékét adja a kettősünk. Csak nevet kéne találni... egy kis avantgard hangzással berobbannánk a köztudatba. Serényen.

Főnökúr meg furcsa dolgokra kap rá, mikor fél napra elszabadul az irodából üzleti út címszó alatt. Ma például megfogant a fejében a gondolat, hogy nekem meg kell tanulnom alkudni. Elémtett egy lapot, hogy itt van 32 százalék, alkudjam át 40-re. Németül, per se. Hát khöm.... csak így? 

Aztán szerencsére nem csak így, hanem el is magyarázta a stratégiát, és megkönnyítette a dolgomat azzal, hogy holnap délután is jó lesz. No, remek - van egy nap felkészülési időm, lelkileg.

Azért ő is kapott ma. Végre, kb. fél év küzdelem után sikerült megértetnem vele, hogy a többesszámban lévő önözés csak a középkorban volt jó az "ihr" (= ti) alakjaival, manapság már nem mondunk ilyet. Kicsit meglepte a tény, hogy 57 éves osztrák létére a Hochdeutschnak nem egészen van birtokában. Puff neki.

Ezentúl viszont inkább talán lapítok, nehogy kitaláljon nekem valami extrát az alkudozás mellé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése