Minden annyira sok, és gyors. És bizony fárasztó is. Azt mondják, a tél a lelassulás, a megnyugvás időszaka - aludni tér a természet, lehűl a vidék, minden csendes... Hát, nem tudom, ki állítja ezt, de szívesen meghívom magunkhoz, éljen át velem egy napot.
Akkor valahogy szedjük össze az eseményeket:
Volt egy kedd, amikor nem aludtam otthon. A szerdai repülőgép korai indulása miatt szobát kellett nekem bérelni Bécs belvárosában. Munka után viszont nem egyből odavitt főnökúr, hanem a régi házukhoz, ahol felnőtt. És ahol a játékait tartogatja. A játékszerek között van marhakábító, két flipper, három Mercedes az 50-es 60-as évekből, egy Steyr kamion, ami szintén 59 éves. A főnök szeret játszani. Egyszer majd múzeumot akar ezeknek a tárgyaknak, meg más régi csecsebecséknek is, de olyat, hogy középen legyen egy nagy hall, ahol összejöveteleket lehet szervezni. Álmodni tudni kell.
A körbevezetés után elmentünk vacsorázni, és ismételten nem voltam megelégedve a rostonsült marhával meg a pirított hagymával. A legjobban eddig tényleg az ízlett, amit magam főztem - node ilyen alkalom csak egyszer volt. Mire befejeztük a vacsorát, megérkezett az utazókedvű ügyfelünk is a szállodához. Szerencsére nem húztuk el túlzottan az első beszélgetést, mert
1. késő volt
2. mindenki fáradt volt és másnap fél hatkor találkoznunk kellett
3. ezt ugyan senki nem tudja, de az a zsíros hagymaleves meg a rostonmarha a krumplival kissé megfeküdte a gyomromat, úgyhogy a szkottnál kissé több időt kellett eltöltenem a szállodaimellékhelyiségben - szerencsére másnapra ebből semmi sem maradt.
Itt jön a szerda:
Reggel aztán késtünk. Főnökúr "cvíder" volt, nem szeret korán kelni. Túléltük. Münchenbe csak háromnegyed óra a repülőút, és kaptunk muffint meg üdítőt ingyen. Niki Laudáékkal jó repülni ezek szerint. Münchenből bérkocsival mentünk tovább Stuttgartba, némi kis kitérőkkel. Megálltunk például enni - és mivel kellemesen hűvös, és tiszta időnk volt, kabát nélkül, lazán vonultunk be a büféhez. Bent sikeresen összetegeződtem az ügyféllel, beszéltünk a latin nyelvről, hallgattunk Hubert von Goisernt, és ettem egy állítőlag három tojásból készült rántottát, ami nekem valahogy gyanúsan kis adagnak tűnt. Lehet, hogy a bajor tojás kisebb?
No, lényeg a lényeg: mire húsz perc múlva kikerültünk a büfé épületéből, nagyban szakadt a hó. Felvidámodtam tőle, pedig amúgy se voltam épp szomorú. És akkor jött az utazás MUNKA jellegű része: be az illetékes üzembe, folyamatos fordítás két nyelvre, gépek megnézése, türelmes várakozás másfél-két órán át a hideg hallban, míg ügyfelünk méricskélt. A főnök szép csendben elküldte magában a francba, épp nem volt türelmes kedvében - hangosan viszont nem szólt semmit.
A végén csak sikerült elindulni vissza...Igen ám, de a reptér címét nem tudtuk, így GPS nélkül vágtunk neki. Mikor javasoltam, hogy esetleg Ágit megkérhetnénk, nézzen utána a címnek a neten odahaza, az volt a válasz, hogy "Egy férfi nem kérdez". No, öt perc múlva a férfi kérdezett, választ kapott, és belőttük a helyes irányt. Ezt a nemkérdez-dolgot meg majd még megkapja párszor.
A reptéren a változatosság kedvéért ettünk, és ittunk. Két pohár sör kicsi N-i nagy bendőjében landolt, és nagyban reménykedett, hogy nem kell egyhamar távoznia onnan a repülés során. Megúsztam, mi több: olyan intenzív felszállási élményem volt, hogy nagy hirtelen egy orgazmushoz tudnám hasonlítani. A leszállás se volt semmi, de az amiatt, hogy a pilóta kissé odavágta a gépet a talajhoz. Azért nem lett semmi baj.
És itt még nem ért véget a történet, mert ügyfelünk be akart vásárolni a családjának. Bev-központba be, csoki itt, csoki ott. És valamikor ekkor a főnök úgy döntött, hogy az ügyfél nem is hülye, vagy idióta, csak szerencsétlen, és majd ő jól felkarolja. Ergo kifizetett mindent, az ügyfél feleségének vásárolt kis bizsuhoz maga keresett dobozkát, és sehogy sem akart elfogadni egy kis ajándékot sem. Itt elegem lett a makacsságából, és leállítottam - nehogymár egy szép nap végén kellemetlen helyzetbe hozza a partnert?! Egy üveg bort kaptunk, az ügyfél végre lenyugodott, hogy ő is adhat valamit. De utána azért még segített neki levakarni az autójáról a havat. Vááá.
Szépen letoltam, hogy ilyet többet ne csináljon. Szerintem használt, de majd a következő ügyfél látogatásánál meglátjuk. Vajon ilyenkor a tanár bújik elő belőlem, vagy ez valami ős-N-i?
Bármi is, volt időm gondolkodni rajta a kb. három órás vonatúton hazafelé. Bécsben csúszott minden út, egy magyar srác adott nekem egy rakat rágót, húsz percet kellett várni a vonatra. Bécsújhely: nem csúszott semmi, egy néger pasinak vadásztunk Dávid telefonos segítségével buszt, ami már nem járt, a szerencsétlennek nem is volt elég pénze, én meg nem adtam. Lehet, hogy ez gonosz, önző magatartás, de valahogy fura nekem, ha valakinél még 20 euró sincs. Hazaérés tizenegyre, Dávid főzött zöldséges fagyasztott fasírtszerű valamit. És nagyon de nagyon fáradt voltam, annyira, hogy némi szipogás is jelentkezett. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése